Alig egy hete volt a lomtalanítás azon a környéken, amikor szinte mindent elvittek a Dareh munkatársai, még azokat a méreten felüli bútorokat is, amelyeket a papírforma szerint nem lett volna kötelességük. Az ajtó már egy ideje ott árválkodott, aztán mindössze hat nappal a lomtalanítás után valaki úgy gondolta, hogy miért ne szabadulhatna meg ilyen módon a feleslegessé vált heverőjétől is?
Talán azt gondolta, hogy majd úgyis elviszi valaki, akinek éppen erre lesz szüksége? A környéken élőként tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor hosszú napokig, olykor hetekig is ott állnak a kidobott dolgok, amíg például a körzet képviselője az önkormányzat költségén el nem viteti…
Pedig annyi más lehetőség van arra, hogy megszabaduljunk feleslegessé vált holmijainktól! Ha még megfelelő állapotban vannak a dolgok, például a közösségi oldalakon meg lehet hirdetni, hogy ingyen elvihető, és rendszerint akad rá jelentkező. Kis utánajárással megtudható, milyen szervezeteknek van szükségük ilyen adományra. Ha mégsem találni senkit, akkor ott a lomtalanítás: amit most kidobtak, valószínűleg már egy hete sem volt rá szükségük, például kitehették volna akkor (még az elvárt méretre is feldarabolhatta volna valaki). És persze lehet konténert bérelni, külön fizetni azért, hogy a szolgáltató elvigye.
Sokan élnek azon a környéken, akik a szabadidejükben virágoskerteket ápolnak a házak mellett, és a maguk módján szépítgetik a környéket, ahogy a város is időről időre gondozza a zöldfelületeket.
Békéscsaba minden itt élő otthona. Olyat biztosan senki sem tesz, hogy fogja az otthon összegyűlt szemetet és átviszi, mondjuk a szomszédjához, aztán odaborítja a szobája közepére. Akkor miért van az, hogy mégis néhányan időről időre úgy érzik, hogy a közös otthonunkban, ebben a városban joguk van ott kihajítani a feleslegessé vált dolgaikat, ahol csak szeretnék?
