Emiatt 1920 áprilisában létrehozták az Országos Menekültügyi Hivatalt (OMH); és az adatai nem teljesek, de 1924-ig legalább 350 ezer főt vettek Magyarországon nyilvántartásba. Az áttelepülés oka elsősorban az volt, hogy korábban a magyar állam alkalmazásában álltak, és ha nem tették le az esküt, akkor önként vagy kényszerből el kellett hagyniuk a hivatalukat. A menekültek számáról az Erdélyi Hírek című újság folyamatosan tudósított, Békés megyébe is több százan, hivatalnokok mellett vasutasok is jöttek. A vasutasok számában olyan drasztikus csökkenés történt, hogy plakátokon is megjelentek.
A helyi újságokban a Menekültügyek című rovatban tették közzé a legfontosabb hirdetéseket, tájékoztatásokat. Menekült szobafestő és szíjgyártó iparos is itt keresett állást. 1920. december 21-én felhívták a menekültek figyelmét, hogy kötelező jelentkezniük a Menekültügyi Hivatal helyi kirendeltségénél – ez a Közkórházban működött -, ahol nyilvántartásba veszik őket. 1921 áprilisában arról adtak hírt, hogy 40 vagon kitelepített erdélyi magyar érkezett meg Lőkösházára, többségük Nagyszebenből.
Szakál Veronika, történész muzeológus
