Mesélő múzeum: Szent Mihály lova

2021. szeptember 25. 16:14 | behir.hu

Augusztusban végén véget ért Az elmúlás néprajza — Halálkép és halottkultusz című időszaki kiállítás. Számos szakmai tárlatvezetés és közel hétezer látogató után bezárta kapuit ez a rendkívüli kiállítás, amely merész kísérletet tett a múlandóság bemutatásra.

A tárlat ismertette az ember és az elmúlás viszonyát, a halálra való felkészülést, az elmúlást kísérő néphagyományokat és hiedelmeket. Bár a kiállítás már nem látogatható, a benne szerepeltetett tárgyakról továbbra is érdemes mesélni, ugyanis a kiállítás tárgyai – a múmiák és a Szent Iván napi koszorú kivételével, amelyeket ezúton is köszönünk a kölcsönadóknak – a Munkácsy Mihály Múzeum gyűjteményéinek anyagát képezik.

A képen szereplő tárgy sokaknak ismerős lehet, kinek a saját múltjából, kinek régi fotókról, kinek csupán a kiállításból. Ez a keményfából készült hordozható eszköz nem más, mint egy „Szent Mihály lova” elnevezésű műtárgy, melynek neve sajátosan magyar kifejezés. A Magyar Néprajzi Lexikon meghatározása szerint: „Halottszállító saroglya. Fából készült, négy lábbal ellátott eszköz. Temetéskor a koporsót helyezték rá, amelyet aztán négy ember a vállára emelve a sírhoz vitt… Általában dísztelen volt és feketére festették, de ismeretesek faragott fehér és színes virágokkal díszített, festett példányok is, amelyeket gyermekek temetésénél használtak. Alkalmazását a gyászkocsik szorították ki. ” 

 

Fotó: Munkácsy Mihály Múzeum

 

Amint a kép is mutatja, a múzeum tulajdonában lévő halottszállító saroglya díszesen faragott, barnára és bordóra festett. Oldalán az 1842-es dátum szerepel. A leltárkönyvből azt is megtudhatjuk, hogy a jelzett évben Tótkomlóson készült egy asztalosmester keze által és egészen 1955-ig használatban volt. De hogy miért éppen Szent Mihály lova? Nevét feltételezhetően onnan kapta, hogy a kora középkortól Magyarországon a temetők és a temetés védőszentjeként, az ősi egyház oltalmazójaként, egyben a halottak szószólójaként, a költöző lelkek kísérőjeként tartották számon és tisztelték Szent Mihályt. Az Utolsó Ítélet arkangyalaként a lélek jó és rossz cselekedeteit mérlegeli. A népi vallásosság értelmezésében ő fogadja a halott lelkét, s mérlegre téve dönti el, hogy a mennyországba vagy a pokolba jut-e. Innen ered tehát a koporsóvivő Szent Mihály lova elnevezése. Katolikusok és protestánsok egyaránt használták a Szent Mihály lova kifejezést, ami ugyancsak az eszköz nagy múltjára vall.

Salamon Edina, a Munkácsy Mihály Múzeum néprajzos muzeológusa

További programok »

FEL