Elengedhetetlen a jó és szoros kapcsolat a látássérült gazda és vakvezető kutyája között. A vakvezető kutya nem eszköz, hanem élőlény, társa egy látássérült embernek, ezért gazdájának nem csupán dolgoztatnia kell őt, hanem biztosítani számára a megfelelő minőségű és mennyiségű táplálékot, játékos mozgást, szeretetet, és az állatorvosi ellátást is.
Virág Ida nagyszénási lakos, Nikitával, saját kutyájával érkezett Békéscsabára, a Vakok és Gyengénlátók központjába.
– Hogy talál egymásra kutya és leendő gazdája?
– Elsősorban igényelni kell. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) Vakvezető Kutya-kiképző Központjától vakvezető kutyát az a látássérült személy igényelhet, aki tagja az MVGYOSZ valamely megyei vagy regionális tagegyesületének. Hosszú a várólista, de nekem szerencsém volt, mert egyből kaptam kutyust. Pestre kellett felutaznom a székhelyre, ahol egy hetet töltöttem. Kaptam három útvonalat a városban, amiből levizsgáztunk az összeszoktatás után. Ez utóbbi másfél hónapig tartott.
– Minden egyes találkozás a kutyákkal, nevezhető összekapcsolódásnak? Minden esetben szerelem első látásra?
– Az az érdekes, hogy nem. Először Natasát, Nikita tesvérét kaptam próbaútra, de az iskolavezető felmérte, hogy nem nagyon passzolunk egymáshoz. Én is megszeppentem kicsit, mert ezelőtt még nem volt részem abban, hogy hámmal felszerelt kutyával közlekedjek. Ezt is meg kell szokni.
– Mi az, amiben egy kiképzett kutya segíteni tud a gazdinak, és mi az, amiben nem?
– Természetesen a közlekedésben segítenek elsősorban. Abban, hogy átvezessék a gazdit A pontból B pontba balesetmentesen. Viszont tudni kell, hogy a kutya nem GPS. A látássérülteknek ismerniük kell az utat és utasítaniuk kell a kutyát, különben nem működik a dolog. De egy kiképzett kutya kikerülteti az akadályokat, jelzi a fel- és lelépőket, nem gyalogol le az úttestre, megkeresi a megállót, a zebrát, az ajtót, a lépcsőt. A buszon vagy a villamoson az üres ülőhelyet is megtalálja. Nikita is jelez a fejével nekem, ha van szabad hely.
– Vannak-e vezényszavak, amikre a kutya kiemelten figyel?
– Természetesen! Az összeszoktatásnál, illetve a vizsgáknál ez volt az első, amit meg kellett tanulni. Ilyenek vannak, mint például a jobb, bal, előre, fordul, zebrát keres, ajtót keres, helyet keres, lépcső, fekszik, áll.
– Ha az utcán találkozunk egy ilyen kutyussal a gazdája mellett, hogyan lehet viszonyulnunk hozzá? Megérinthetjük?
– Semmiféleképpen sem! Szólni sem szabad hozzá. De egyébként nem reagál rá, hiszen ő tudja, amikor hám van rajta, ő dolgozik. Volt már példa rá, hogy fütyültek Nikitának is, de tudomást sem vett róla. De az nagyon fontos, hogy mindenki tudomásul vegye, a hámmal ellátott kutya dolgozik, nem unatkozik. Nem szabad se megsimogatni, se beszélni hozzá.
– Keveseknek van kutyája, mi az oka annak, hogy sokan nem élnek az igénylés lehetőségével?
– Egyrészt nem olcsó. Másrészt úgy gondolom, hogy aki kutyát tart az egy másik életformát követel. Vannak kötelezettségek. De nekem ez így jó.
– Miért lehetne ajánlani ezt a látássérülteknek? Hogyan változik meg az élete annak, aki kutyát kap maga mellé?
– Mérhetetlen szabadságot ad számomra a vakvezető kutya. Senkire sem szorulok rá. Nekem itt van Nikita. Nagyszénáson meg egyébként nincs akkora nagy forgalom, hogy eltévedjek, illetve ő is jól kiismeri magát. De az is egy plusz, hogy jó érzéssel tölt el, hogy nekem van egy kutyusom, akire számíthatok. Születésemtől kezdve rosszul látok, de hatodik éve már a jobb szememre teljesen megvakultam, illetve a bal szememmel csak a fényviszonyokat tudom felmérni. Ezt is fel kellett dolgoznom, és Nikitára ebben is számíthattam.
– Egy kutya hozhat önálló döntést?
– Nagyon sokat, sokfélét. Például a kutya hamar megismeri a gazdája lakókörnyezetét, de a járda nem ugyanúgy néz ki minden reggel. Mindig más-más, és ezekben a helyzetekben a kutyának döntenie kell, hogy hogyan vezesse a gazdáját.
