Mennyire környezetszennyező egy fesztivál?

A fesztiválokon sokszor egy egész városnyi vendég telepedik le napokra a természet közelében, a többszörösét fogyasztja el, mint máskor, és egész szeméthegyet hagy maga után egyszer használatos műanyagokból. Arról még kár álmodni, hogy egy fesztivál egyszeriben nullára csökkentse a környezetterhelését, mert a kizöldülés egyrészt súlyos pluszköltségekkel jár, másrészt olyan megoldásokat kívánna, amelyek még nincsenek elérhető közelségben. De ezek a rendezvények sem úszhatják meg, hogy a fenntarthatóbb működés lehetőségeit keresve legalább csökkentsék az ökológiai lábnyomukat.

A legfőbb hulladékforrás az eldobható söröspohár. Ezt már sok fesztiválszervező felismerte, mint ahogyan azt is, hogy talán ezt a legegyszerűbb valamilyen környezetbarát helyettesítővel kiváltani. Egyre több rendezvényen vezetik be az újrapohárrendszert. A dunaújvárosi Rockmaraton már az évtized elején ráállt a repoharakra, kötelezővé téve azok használatát a kitelepült büféknek, mára pedig a Művészetek Völgye, a Bánkitó és az Ördögkatlan rendezői is azt tették alapértelmezetté. A Sziget Fesztiválon tavaly másfél millió eldobható poharat spóroltak meg a repoharak használatával, ráadásul már a műanyag zacskókat és szívószálakat is betiltották.

A repoharas megoldás akkor igazán zöld, ha betétdíjas rendszerben működik, mert egy darab így akár százszor is használható, míg a lebomló poharak ugyanúgy egyszer használatosak, és a szelektív begyűjtésük sem könnyű egy fesztiválon – hívja fel a figyelmet a többek között a Paloznaki Jazzpiknikkel együttműködő Zöldövezet Társulás. Paloznakon a betétdíjas üvegpoharak váltak be, ezekből kevesebb forog a napi 6 ezer vendég között, mint a plasztik repohárból, és a mosogatást is biotisztítószerekkel végzik.

A siófoki Samsara jógafesztiválon az idén már semmiféle eldobható műanyag és papír nem lesz forgalomban. A vendégeket arra kérik, hozzanak magukkal edényeket és evőeszközöket, ha pedig mégis megfeledkeznének róla, akkor letét ellenében bérelhetnek maguknak komplett étkészletet.

A szelektív hulladékkezelés már minden fesztiválon alap, de a megvalósítás távol áll a tökéletestől. A Bánkitó úgy számol, hogy a hulladék 40 százaléka kerül a szelektív kukába, a Sziget Fesztivál pedig azt közölte, a szemét felét tudták tavaly újrahasznosításra begyűjteni. A Rockmaraton, a Művészetek Völgye és a Samsara is hangsúlyozza, hogy a szelektálást nem bízzák kizárólag a fesztiválozók belátására; itt is, ott is szemétszedő különítmény gondoskodik arról, hogy minden darab a megfelelő hulladék közé kerüljön.

Több fesztiválon is papírpohárral, fa evőeszközzel, cukornád tányérral vagy lebomló PLA műanyaggal váltják ki a plasztikot. Ez utóbbinál azonban több dologra is figyelni kell: a lebomló műanyagot a szelektíven gyűjtött műanyag szeméttől el kell választani. És az sem bomlik le csak úgy magától, a folyamathoz ipari körülményekre van szükség, Magyarországon viszont ma nincs erre alkalmas feldolgozóüzem. Jobbára tehát a kommunális hulladékban végzi a „bioműanyag”.

Mivel a hulladék szállítása is szén-dioxid-kibocsátással jár, az lenne az ideális, ha a szemetet helyben tudnák feldolgozni. Erre is van példa: a Szigeten beindított mini-komposztálóüzem, ahová azok az ételmaradékok és lebomló evőeszközök, tányérok kerülnek, amelyek egy speciális vendéglátóblokkból, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású hét étkezde valamelyikéből mennének a szemétbe.

A több fesztivált is kiszolgáló Zöldövezet Társulás elnöke, Csobay Krisztina szerint megrendelőként a szervezőknek kellene a környezettudatos irányba terelni az alvállalkozókat. De elismeri a nehézségeket: a fenntartható módon működő büfék például nem mindig állnak készen arra, hogy egy nagy fesztivál közönségét kiszolgálják.

Azzal is zöldebbé válhat egy fesztivál, ha a látogatóit arra ösztönzik, hogy minél környezetkímélőbb módon jussanak el a helyszínre. A Rockmaratonon a vonatjegy árával spórolhat, aki nem autózik, a Bánkitóra pedig minden évben szervezett bringautak indulnak, és a Magyar Kerékpárosklub tagjai kedvezménnyel vehetnek bérletet a fesztiválra. Paloznakra három városból indulnak buszok, a fesztiválról pedig tuktukkal mehet aludni, aki valamelyik közeli településen szállt meg.

Senki sem szeret szemetet gyártani, ezért hosszabb távon a nyomtatott programfüzetet is kiválthatják a mobilappok. A Samsara programját már ki sem adják fizikai formában. Hogy egyelőre nem tolonganak a követőik, azt talán az is magyarázza, hogy más fesztiválok más összetételű, akár idősebb vendégei még kifejezetten igénylik a lapozgatható programkínálatot.

Néhány éve még szóba sem került volna, hogy a sátrakat is a hulladékok között emlegessük, de ma már a nagy fesztiválokon megszokott, hogy a pár nap alatt leharcolt olcsó műanyag sátraikat egyszerűen hátrahagyják a fesztiválozók. Ezek újrahasznosítása még nincs megoldva, mondja Dominus Ákos, a Sziget Zrt. környezetvédelmi menedzsere, hozzátéve: az idén európai kampány indul azért, hogy a fesztiválozók szedjék össze maguk után a sátraikat. A Sziget mindenesetre a Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve rászorulóknak adja a még ép darabokat.

Ideális esetben a bulizás közben elszívott rengeteg cigarettát sem taposnák a földbe. A Szigeten, a Bánkitó Fesztiválon és a Samsarán ezért mobil hamutartókat osztogatnak a fesztiválozóknak. Persze a csikkek így is a kommunális szemétben végzik, mert bár létezik példa az újrahasznosításukra, idehaza nem működik olyan cég, amely segítene ezen a gondon.

Van bőven lemaradásuk a fesztiváloknak az okosabb víz- és a zöldebb energiafelhasználás terén is, de ez vastagon pénzkérdés. Zuhanyozás után például újra fel lehetne használni a vizet a vécék öblítéséhez, de az ehhez szükséges technológia egy fesztivál méreteire kalkulálva meglehetősen drága, még a Sziget büdzséjéhez mérten is, nemhogy egy pár napra kitelepülő falusi fesztivál számára.

Próbálkozások vannak, de ezek inkább bemutatóteremként működnek. A Szigeten kialakított 200 férőhelyes EcoCampingben például olyan megoldásokat tesztelnek, amelyeket utána szélesebb körben is bevetnének, ilyen a hagyományosnál 85 százalékkal kevesebb vizet használó vákuumos WC. Vagy a napelemek, amelyekről sokan azt gondolnák, hogy pofonegyszerű lenne mindenhová telepíteni őket, és máris megvan a megújuló energia.

Volt azonban olyan fesztivál, ahol még arról is kénytelenek voltak lemondani, hogy dekorációs céllal napelemről táplált izzókkal díszítsenek fel egy körtefát, a rendszer telepítése ugyanis milliókat emésztett volna fel. Egyelőre igen távol vagyunk attól, hogy például egy 3000 amper áramerősséget igénylő kisebb fesztivál energiaellátását akár csak részben napkollektorokkal oldhassák meg.

Alapjában véve az alacsony vízfelhasználású mobil vécé sem rossz megoldás, de a legkisebb ökolábnyomot a komposztvécé hagyná, amelynek az öblítéséhez egyáltalán nincs is szükség vízre, és a komposztanyag később felhasználható trágyázásra. Idehaza azonban eddig csak a Samsara tudott ilyen biovécéket beszerezni. A környezetkímélő zuhanyozást tekintve is jól áll a siófoki fesztivál, Czinkóczky Csaba szervező szerint egy speciális szűrő- és keringetőrendszerrel ellátott tóból nyerik a mosdáshoz szükséges vizet, és oda is engedik vissza a felhasználtat. „A zuhanyvíztisztító S alakú tó már két éve kész, de csak az idén fog végre teljes kapacitással működni” – mondja a szervező. Ahol az ilyen megoldások még távol vannak, ott legalább környezetbarát vécépapírt és kézmosót helyeznek el a mellékhelyiségben.

Nem lehet azonban minden tökéletes, még egy hangsúlyozottan ökotudatos fesztiválon sem. A Samsara is kénytelen kompromisszumokat kötni: bár egyre több napelemet használnak, a sok áramot fogyasztó színpadokhoz még mindig csak dízelolajos aggregátorral tudják az energiát biztosítani, mert nincs vezetékes áram a területen. Ezen legalább Paloznakon már túlestek, az idén egy mobil transzformátor révén végre sikerül majd rácsatlakoztatni a rendezvényt egy közeli nagyfeszültségű elektromos hálózatra.

Egy fesztivál végeredményben azzal is segíteni tud, ha legalább eltakarít maga után, és megpróbálja mérsékelni a károkat. Erre szolgálnak a rendezvényeket követő takarítási hullámok, amelyek során igyekeznek minden eldobált hulladéktól megszabadítani a környezetet. Az utolsó lépés pedig a kertrendezés, a füvesítés vagy az az inkább szimbolikus ötlet, amellyel a Sziget Fesztivál él az idén: az említett helyszíni minikomposztálóból nyert anyaggal végül a Hajógyári-sziget szokásos éves rekultivációja során trágyázzák majd meg a bulizók lába által megtaposott földet.

Forrás: HVG