Mocsári teknősökkel a Körös-Maros Nemzeti Park tájain meglehetősen gyakran találkozhatunk. Fiatal példányaik időnként meglepő helyeken, például a földutak vízzel telt, mély keréknyomaiban is felbukkanhatnak.
A mocsári teknős Magyarország egyetlen olyan teknősfaja, amely természetes környezetben is előfordul. Nappali állat, de mivel nagyon óvatos, ezért mégsem gyakran pillanthatjuk meg. Ugyanakkor érdekes módon sokszor egészen közel merészkedik az emberekhez. A városi csatornáktól kezdve a felhagyott kubikgödrökön át gyakorlatilag bárhol megjelenhet, ahol víz van. Lomha mozgású, lassú állat, mégis kilométerekre képes eltávolodni a nagyobb vizes élőhelyektől és aprócska vízállásokban bukkan fel.
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai a Dévaványai-Ecsegi pusztákon a terepbejárások alkalmával gyakran találkoznak ilyen furcsa helyeken felbukkanó mocsári teknősökkel. Tavasszal, május környékén, amikor a kis teknősök fölébrednek téli álmukból, a könnyen felmelegedő vizekben keresnek menedéket. Ilyenkor előszeretettel keresik fel a földutak nagyobb keréknyomait, ahol a víz hamar felmelegszik és táplálékul szolgáló szúnyoglárva is bőven akad.
A mocsári teknősök a hideg beálltával a mocsárba, a víz alá fúrják be magukat, ott telelnek át. Lelassítják a légzésüket, szívverésüket, keringésüket, így vészelik át a téli hónapokat. Érdekesség, hogy a tüdejükön kívül még a kloákanyílásukon át is tudnak oxigénhez jutni (végbél-légzés). Hosszú életűek, akár 40 évig is képesek elélni, de természetes körülmények között ez ritkán fordul elő, mivel a ragadozóktól az utakon közlekedő gépjárművekig rengeteg veszély leselkedik rájuk.
A Körös-Maros Nemzeti Parkban főként a Hortobágy-Berettyón és a Körös folyón, a Kenderesszigeti- és a Biharugrai-halastavakon, a mocsarakon, csatornákban – tehát gyakorlatilag szinte minden vizes élőhelyen találkozhatunk mocsári teknősökkel.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
