A Magyarországon költő gólyatöcsök döntő többsége a telet Észak-Afrikában, elsősorban az Atlanti-óceán partvidékén tölti, de előfordul, hogy a fekete kontinens déli részeire is elrepülnek. Rendszerint március 5-20. között bukkannak fel első, visszatérő példányaik. A kardoskúti Fehér-tónál idén az első, 29 példányból álló csapat március 20-án bukkant fel. A tó melletti gyepen, egy nagyobb vízfolton táplálkoztak, más partimadarak, főként pajzsoscankók társaságában. Ez a csapat már elhagyta a területet, de azóta újabb példányok jelentek meg, javában zajlik tehát a vonulás.
A hazai költőállomány az 1980-as években a szárazság miatt nagyon megcsappant, csupán 20-30 pár között volt, azóta – főként a vizes élőhely-rekonstrukcióknak köszönhetően –, ismét megemelkedett. Jelenleg 550-700 párra becsülik a párok számát. A Körös-Maros Nemzeti Parkban az utóbbi két évtizedben 100-250 között alakult a költőpárok száma, attól függően, hogy az adott évben mennyi csapadék esett. A gólyatöcsök ugyanis a sekély, tocsogós vizeket részesítik előnyben.
A költést április végén kezdik. A talajba egy gödröt kaparnak, melyet száraz fűvel, vastagabb növényi szálakkal bélelnek ki. Fészakaljukat nagyobb esőzések idején az elárasztás veszélyeztetheti. Emellett a különböző ragadozók – varjúfélék, rókák, borzok - is gyakran tizedelik a tojásokat illetve a fiókákat. Általában telepesen fészkelnek, de előfordulnak szoliter fészkek is. A telepeken a tojók gyakran összetojnak, ami más partimadarakra nem jellemző.
A gólyatöcs testfelépítése és színezete nagyon hasonlít a fehér gólyáéra, innen kapta a nevét is. Testmérete azonban jóval kisebb a gólyákénál, mindössze 35-40 cm.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság
