A minap a Lencsésin működő Bringa Boltba vittem a kerékpáromat, hogy kiszedjék a hátsó kerekéből a nyolcast. Érkezésemkor épp egy anyuka a tinédzserkorú lányának vett egy biciklit. Dobozról jöttek.
Ollári Zsolt elmesélte, a legmesszebbről érkező vásárlójuk Amerikából jött – aki amúgy természetesen békéscsabai. A szüleihez jött vakációra, közben kellett neki egy bicaj, meglátta, megvette, és feltette a repülőgépre.
A tulajdonos azt azonban nem tudja, hogy azóta hányan követték a fiatalembert. Azt viszont igen, hogy Angliába is sokan visznek használt német(!) cajglikat, mert itt lényesen olcsóbban lehet beszerezni őket.
Balázs Imre, a Speedy Kerékpárüzlet első emberének a története némileg más. Nemrégiben egy Csabán született, Londonban élő srác Pesten vásárolt egy méregdrága versenygépet, amit ők felturbóztak. Majd a Kanári-szigetekre repült bicajostól egy edzőtáborba, onnan pedig visszatért Angliába, és bizony vitte a sporteszközt is.
***
Noha a biciklit a szegény emberek járművének tartják, azért némelyik jócskán többet kóstál, mint egy Trabant. („Biciklit és Trabantot a falhoz támasztani tilos!” – egy nyolcvanas évekbeli fali intelem.) Miközben jó néhány családban egy főre legalább két drótszamár jut: az egyik a munkába járós, a másik pedig a sportolós. Az utóbbiból is lehet kettő: országúti és terep.
