Fodor György felvezetőjében elmondja, mint korábbi versenyúszó egyszer egy éjszakai versenyen 28 kilométert letolt, ami számára már meglehetősen extrémnek tűnt. Hozzáfűzi, hitetlen, de az űrt vagy az Mount Everestet többen járták meg, mint ahányan átkeltek az Atlanti-óceánon. Az utóbbit egészen pontosan 313-an teljesítették, és valaki ezt többször is. Ekkor a takarásból a fénybe lép az a valaki, azaz Rakonczay Gábor, aki apai ágon csanádapácai.
– Bölcsibe idejártam – meséli –, kábé négyéves koromig ott laktunk. Egyáltalán nem volt unalmas a gyermekkorom. Konkrétan Csanádpácáról, a szomszéd kislánnyal szendvicsekkel felfegyverkezve nekiindultunk a világnak, de valahogy pár kilométer után összeszedtek a naplementében. Már akkor úgy gondoltam, „Oké, jó ez a gyereklét, de mikor lesz már vége, mert akkor elmegyek világgá!”.
Rakonczayék nem egy szimpla család volt. Heten tesók: hat fiú és ahogy fogalmaz, a végén van egy lány is. Ő kezdte a sort…
– Aki élt már nagycsaládban – jegyzi meg –, az tudja, hogy miről van szó: elviszik a cipődet, megeszik a csokidat, és ha a negyedik gyerek valami hülyeséget csinál, akkor én kapok ki, mert miért nincs annyi eszem, hogy milyen példát mutatok neki? Miközben azt sem tudom, hogy hol van, hogy hogy hívják, mert sorban jönnek a gyerekek mindig.
Galéria
Apácai emlék az is, amikor a nagymamája szőnyegén órákon keresztül tologatja a kisautót, miközben folyton azon gondolkodik, hogy „Te jó ég, meddig kell még tologatnom ezt a kisautót?”, míg a másik szobában ott van a földgömb: az alján az Antarktisz, a közepén a Déli-sarkkal. „És akár el lehetne menni a Déli-sarkra is, én meg itt tologatom ezt a kisautót” – sóhajtott fel.
Szerencsére, hogy lekössék az energiáit, hamar elkezd sportolni. Kilencedikes koráig tájfutóversenyző volt, közben 13 évesen lefutja a maratont, szimultán kiderül, hogy van tehetsége a rajzhoz, a művészetekhez, és ez egy jó fúzió volt. És még mindig arra várt, hogy mikor lesz már felnőtt.
Forrás: rakonczay.com
– Mihelyst felnőtt lettem – folytatja –, kerek-perec húztam egy vonalat, és onnantól kezdve minden más volt. Közben az öcséim is követtek. A teljesség igénye nélkül: Tamással tájfutóversenyekre jártam, Péter szerelte a hajóim elektromos rendszerét, Viktorral teljesítménytúráztunk, Miklóssal, amikor 16 éves volt, Európából kilenc nap alatt leeveztünk a Kanári-szigetekre, amely evezős hajóval a mai napig világrekord. És ha valamit kellett csinálni, akkor mindegyikük beleállt, segített.
Evezés közben szinte két naponta történik vele valami, amit nem lehet előre megjósolni, kitalálni. Például egyszer a vízből kikukucskált egy bálna, akivel egy méterről farkas-, pardon bálnaszemet néztek egymással, majd elúszott. Továbbá nagyon menő az éjjeli szivárvány, amely egy nagy zuhé közben, a háttérben felkelő hold súrlófényében lehet látni.
– A kalóztámadás elkerül, de inkább a természet miatt generálódnak különböző történések; a legsúlyosabb a hajófelborulás, amely általában az út két százalékában érint. A hajómat vagy 30 éve még Fa Nándi építette: 7.5 méter hosszú, 1.2 méter széles, azóta egyébként teljesen átépítettem.
*
„Kétszeres Guinness világrekorder és többszörös magyar rekorder. Hatszoros óceánátkelő hajós, az amerikai Év Kalandja Díj és a Magyar Formatervezési Díj tulajdonosa. Az egyetlen ember, aki átkenuzott egy óceánon” – olvashatjuk a honlapján.
