A kávéházi hangulatú beszélgetés olyan volt, mintha szörföztünk volna a neten. Amikor Fodor György rákattintott egy szóra, legalább négy ablak nyílt meg, azaz a pólós legalább négy irányba vitte a szólabdát, de idővel mindig visszatértek az középkezdéshez. Mi több, a beszélgetést követően kérdezni is lehetett.
– Sikamlós kérdésekre is válaszolok, nyugodtan be lehet dobni a mélyvízbe, nem zavar, hiszen évtizedekig ott szocializálódtam – mondta a program elején dr. Steinmetz Ádám.
Megtudtuk, a Balatonkereszttúron élő sportoló gyulai érkezésének van némi helyi vonatkozása. Ugyanis felesége Kanicsár Szilvia fürdővárosi lány, míg bátyja, a kétszeres olimpiai bajnok dr. Steinmetz Barnabás felesége, Bobcsek Emese pedig békéscsabai. – Úgy tűnik, mi a békési lányokat szeretjük – jegyezte meg. (Megértjük.)
Azonfelül a másik indok, hogy hogy itt van: másnap, szombaton, a Csaba Centerben volt A nemzet aranyai doksi közönségtalálkozója. A moderátor hozzáfűzte, az április 20-án mozikba került dolgozat egy jó két és fél órás, nagyon jól sikerült őrjöngés. A felvételek úgy másfél évet vettek igénybe (plusz az archív felvételek) és közel kétszáz munkatárssal készült el.
(Steinmetz János, Ádám és Barnabás – MTVA-archivum)
A Steinmetz fiúk édesapja a korán elhunyt Steinmetz János, aki az 1968-as olimpián bronzérmet nyert pólós csapat oszloposa volt. Majd egy sajnálatos térdsérülés miatt nem került be az 1976-os nagycsapatba. Édesanyjuk Steinmetzné Varga Mária ötszörös magyar bajnok kosárlabdázó. Bizony nagy kérdés előtt állt a család: most akkor kosarasok vagy vízilabdázók legyenek a srácok? – Úgy tűnik, apám győzött ebben a dilemmában, noha nálam még dilemma sem volt, hiszen a bátyám kitaposta az ösvényt – tette hozzá.
Barnabás már a 2000-es sydney-i ötkarikásáson ott domborított, amíg az öccse a tévé előtt rágta le a tíz körmét. Majd Ádám 2003-ban érkezett a centerposztra. Hosszú volt az út, hiszen nagyon sok jó játékos volt; nem mellesleg a világbajnoki csapatból kellett kiszorítania Varga II. Zsoltot.
2004-ben nem volt ellenfelük, így egyértelmű volt, hogy az athéni olimpiára az aranyért mennek, de a közvélemény is ezt várta tőlük. Noha egy világversenyre már kijutni is óriási dolog, nekik azonban meg kellett védeniük a címüket, ráadásul mindenki a magyar skalpot akarta.
– A szerbek ellenünk megkettőzött energiával játszottak – mesélte –, de nem sikerült legyőzniük. Majd utána mumusok lettek, mert kétszer is egy-egy gólos vereséget szenvedtünk tőlük, amit egyértelműen kudarcnak könyveltünk el.
A „Mi a titka a csapatnak?”, kérdésre csak annyit felelt: „Nézzék meg a filmet és megtudják!”. (Mindenki nevetett.) Hozzátette, ők jobban szerették egymát, mint a szerbek. Általában mindenhova együtt mentek: együtt pörögtek fel, együtt eresztettek le.
Ádám tipikus centerbetegségben szenvedett. Amikor a védők már nem tudnak mit kezdeni a támadóval, általában letépik a fejét. (Egyszer egy hasonló esetben a nagymamája leüvöltött a lelátóról: „Mit csinál, megöli az unokámat?!!”.)
Galéria
– Nos Peking előtt egy évvel, egy Texasi láncfűrészes becenévre hallgató amerikai védő egy kiállítást követően búcsúzóul egy óriásit rántott a fejemen, amely olyan jól sikerült neki, hogy konkrétan két porc korongom kidurrant. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az egyik nap még 100 kilóba nyomtam fekve, a másik nap már öt fekvőtámaszt sem tudtam megcsinálni. Irány a műtő. Gyakorlatilag a kórházban nézhettem végig, hogy a csapat zsinórban harmadjára is megnyerte az olimpiát.
2012-ben, Londonban viszont kerettag volt, de ott „csak” ötödikek lettek. Akkor már egy bőven 30 pluszos csapat voltak, de még mindig jobban pólóztak, mint az akkori fiatalok. Elmondása szerint a 3-4. helyben gondolkodtak, de nem sikerült. Idővel a sikeres generáció a szögre akasztotta a sapkát.
Azt követően Ádám kisebb osztályú csapatokban levezetett, illetve a Vasasban utánpótlás-edző volt. – Fontos, hogy az edző is bemenjen a gyerekekkel a medencébe, és sok trükköt megmutasson nekik, mert itt 90 százalékban nem látszik, hogy mi játszódik a víz alatt – húzta alá.
Hozzáfűzte, az athéni olimpia idején párhuzamosan megszerezi a vízilabda szakedzői vizsgát, majd a sportmenedzseri diplomát, illetve a játékvezetői vizsgát; jogból ledoktorál, később jogi majd sportjogi diplomát szerez.
2009 óta Balatonkeresztúron családi gazdaságot működtetnek. Három gyermeke van, akik kereken három évente látják meg a napocskát. Meg is jegyzete, a következő elvileg két év múlva érkezik. (Miközben Szilvi nagyon rázza a fejét.)
– Köztudott, Szécsi Zoli (Szecska) is gazdálkodik – folytatta. – Pontosabban ő hamarabb kezdte. Szecska mindent tudott, és mindent jobban. Akkor szállt be az ágazatba, amikor 64 forintért vették át a tej literét, tehát soha ilyen mélyponton nem volt. „Megéri ezt csinálni? – kérdeztem tőle. – Hiszen mindenki most száll ki. Mire ő: „Ádikám, ilyenkor kell beszállni!”. Ma már 140 forintot kap egy literért. Amúgy ő az egri klub elnöke; tíz éve nem is gondoltam volna, hogy ilyen témákról fogunk beszélgetni.
A Szecska becenév kapcsán Fodor Gyuri megkérdezte, „Neked csak Ádi volt a beceneved?”, mire azt válaszolta, „Kemény Dénes apukája, Kemény Ferenc ragasztotta rám az Ír terrorista nevet. Nyáron kiszőkülve, jobban kijöttek a szeplőim; illetve egy időben svédnek is hívtak… Nem is tudom miért?”.
– Az élsport rengeteg lemondással, alázattal jár, ráadásul manapság felértékelődik a szülők támogató szerepe: vinni-hurcolni, egyengetni kell a gyerekek útját. És épp a pécsi közönségtalálkozón azt kérdezte valaki, „Gyerekkorotokban megfordult-e a fejetekben, hogy abbahagyjátok a pólózást?”. Ott ültünk hárman: Kiss Gergő, Vári Attila és én… mindannyian 14-15 évesen inogtunk meg egy kicsit. Miközben mindhármunk szülei azt mondták, hogyha már annyi energiát befektettetek, szorítsátok össze a fogatokat, és folytassátok! Bizony, ha akkor nem állnak a sarkukra, akkor belőlünk, de lehet, hogy még a magyar válogatott sem lesz olimpiai bajnok – tette hozzá.
(Nem mellesleg már 16 évesen, a junior Eb-n ezüstérmet, majd egy év múlva a junior vb-n szintén ezüstöt szereztek. A többi már történelem.)
(Asztalos Gábor, a La Sposa Caffe tulajdonosa gitár muzsikával köszönti a születésnapját ünneplő Fodor Györgyöt – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
