Gőböly Gyurika (mindenhol így van kiírva a neve; még a naplóban is) kilenc éves volt, amikor az édesapja a hóna alá csapta és elmentek az első veterán találkozójukra. Miközben akkor már javában a piacon voltak a digitális műszerfalú járgányok, a fiatalember első látásra beleszeretett az analóg gépekbe.
– Apu elvitt az egyik, veterán autókkal, történesen Moszkvicsokkal foglalkozó barátjához – meséli. – Ott nagyon megtetszett minden, és arra kértem a szüleimet, hogy legyen nekünk is egy családi, veterán autónk. Be is szereztünk Moszkvics Alekót, ami akkor még nem volt veterán, de mire elkészült, addigra az lett.
Gyurika a szeren lovagol – Forrás: Gőböly Gyurika
Azután belépett egy Moszkvics Facebookon csoportban, ahol egy nagyon ritka, de romos és hiányos állapotú kombit hirdettek. Azt követően Gyurika megint szüleihez fordult, és arra kérte őket, hogy a névnapi, húsvéti, születésnapi, karácsonyi stb. pénzeiből vegyék meg neki azt a Moszkvicsot.
– De azután fordult a kocka – teszi hozzá –, mert azt az autót, a kedves Kálmi nevű ismerősünktől megkaptam ajándékba, mert szimpatikusnak tartotta, hogy olyan fiatalon érdeklődöm a veterán kocsik iránt. Akkor már két Moszkvicsunk volt. Nekem pedig, ezzel a Moszkvics 426-sal beindult az első saját projektem. Ezek a gépek a 70-80-as években készültek, és nagyon sok céget szolgáltak ki: volt belőlük szerelő, postás, kenyeres.
Galéria
9-11 évesen persze nem tudta, hogy miképp kell szerelni ezeket a járgányokat. Max. be tudta csukni az ajtajukat, ám szorgalmasan követte, a fuvarozó édesapja tanácsait. Közben beindította a saját, Gőböly Garázs nevű Facebook oldalát és YouTube csatornáját is. És miután megosztotta a Moszkvicsjáról szóló posztokat, Soroksárról ráírtak, hogy szívesen neki adnák a saját kombikjukat.
– Apuval elmentünk megnézni, és nagyon megtetszett az is – folytatja. – És hála a YouTube leckéinek, azt már egyedül szedtem darabokra. Ebben, az eredendően 1300-as Moszkvicsban egy 1500-as motor volt, amit itthon tettek bele. Majd hamarosan beléptem egy Wartburg DDR nevezetű csoportba is. És nyomban megláttam 200 ezer forintért egy Wartburg hirdetést. Ekkor már ugye 14 éves vagyok, és elhoztuk 250 kilométerről a Varcit a zombai hegyekből.
Gyurika élet azóta annyiban változott, hogy van egy békési Csabi (nem békéscsabai) nevű barátja, aki sokat segít neki a szerelésben; illetve idén szerzi meg a vezetői engedélyét. (Az ember, akinek hamarabb volt kocsija, mint jogsija.) Az évek alatt annyira megszerette ezeket a gépeket, hogy esze ágában sincs eladni őket. Hozzáfűzi, hétéves volt, amikor az apukája bontóba adta az 1500-ös Ladájukat, amit nagyon megkönnyezett. Mert tudta, hogy valami olyan megy el, ami az övék, és még jó lehet.
– Manapság egy olyan Ladáért akár 5-6 milliót is elkérnek – jegyzi meg. – Mert a nepperek egyre jobb fogásokat szeretnek csinálni.
***
Korábban megírtuk, Gyurika ősszel Veterán Járműves Családi Napot is szervezett Gyulára. A 2026-os már Csabán lesz:
