– Már az általánosban eldöntötted, hogy cukrász leszel?
– Először felszolgálónak jelentkeztem, de nem vettek fel, majd átirányítottak cukrásznak. Így lettem cukrász.
– Szerintem mindannyian jól jártunk.
– A Békés Megyei Vendéglátóipari Vállalat Gábor Áron utcai cukrászüzemében Laczó Pali bácsi kezei alatt voltam tanuló. Majd az 1968-os végzésemet követően átkerültem a Jókai utcai rétesboltba, azt követően a Kazinczy utcaiba. Az utóbbiban, az 1980-as évek közepén már szerződéses üzemeltetésben Rétesboltként működtünk és 1990-ben jöttünk ide a Csaba utcába.
(Rétesek közt Gyuri – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
– Te vagy a névadó?
– (gondolkodik) Mondjuk. Azért választottuk ezt a nevet, mert a hagyományostól eltérően, tiroli módra, hajtogatott vajas tésztából készítjük a rétest.
– Korábban mi volt a boltotok helyén?
– Ruhaüzlet. Amikor 1990 novemberében megnyitottunk, először bérlők voltunk, majd megvásároltuk az ingatlant.
– Ez a Csaba utcai üzletsor kvázi a helyi szatócsok egyik utolsó mohikán-negyede.
– Varázsuk van: mondhatni mindenhol kézműves munkák zajlanak. Nálunk talán az a plusz, hogy az eladótérből megfigyelhető, hogy mi fán terem a rétesgyártás.
– Kezdetben hányfélét készítettetek?
– Nyolcat: túróst, almást, meggyest, mákost, dióst, káposztást…
– Már megéheztem, pedig még csak 10 óra 20 perc van...
– … sonkást, pizzást. Majd jöttek az „angolosok”: a barackos, a szilvás, az erdei gyümölcsös és a meggyes.
– Mi a sláger?
– Az angolosok, míg a klasszikus közül a túros és a mákos.
(Laurinyeczné Nusi, Gyuri és Kovács Anna; igazoltan hiányzik: Nagy Attila – Fotó: behir.hu/Such Tamás)
– Évtizedekig beragadtam a tinédzserkori hiúságomba. Sokáig azért nem ettem mákost, mert „Jaj, olyan lesz a fogam…”.
– Én is a mákost szeretem a legjobban.
– Finom és lehet, hogy egy kicsit bekábítózunk tőle. Napi hány készül?
– Körülbelül 800.
– Mekkora volt a legnagyobb megrendelés?
– Amikor a Tondach megnyitotta a cserépgyárat, kereken 2500-at rendeltek.
– Akkor be is zártatok egy hétre.
– Dehogy! Ugyanúgy kiszolgáltunk, mellette egy nap és egy éj sütöttük a réteseket.
– Nemcsak jól sütkérezel, hanem kiválóan kommunikálsz is – akár a pult mögött, akár az utcán.
– Inkább az a fontos, hogy nagyon sok állandó vendégem van. Előfordul olyan is, hogy az emberek megismernek az utcán, majd sétálok egy kicsit és hamarosan találkozunk a boltban.
– Jó mozgóreklám vagy.
– És vannak visszatérő vásárlók is mint például Mosonmagyaróvárról, Debrecenből, Pécsről stb.; sőt, az az ember, aki hetente Nyíregyházáról hozza a savanyú káposztát a piacra, ő például sosem megy haza rétes nélkül.
– Honnan rendeltek a legmesszebbről?
– New Yorkból. Ott él egy csabai család három fia.
– Ööö.. 3D-s technikával kinyomtatják?
– Az édesanya egy régi fajta, papírfalú bőrönddel érkezik. Ilyenkor a rétest nem vágjuk fel, hanem szálában papírba csomagolva berakjuk, és a bőrönd keresztgumijával – amivel az inget szokták – becsatolja. De csak túróst kérnek.
– Kóstoltál már valódi tiroli rétest?
– Egyszer, amikor egy ismerősöm kiutazott, megkértem, hogy hozzon néhány szeletet. És az adott településen először nem talált, azt követően az egész busz elindult rétest keresni… Végül valahol sikerült nekik.
– Mi a különbség?
– Ők a túrósba kandírozott gyümölcsöt tesznek, például mazsolát. Mi nem teszünk, mert itthon nem szeretik, inkább kipöckölik.
– Nekem a rétes olyan fejedelmi koszt, mit a bundás kenyér vagy a lángos.
– Ha reggel néhányat forrón megeszel, és utána már csak vizet iszol, tuti, hogy egésznap nem leszel éhes. Ez egy igazi fogyókúrás étel!
– Elmúltál már 70 éves, noha egy tizenötöst letagadhatnál. Kinek adod majd át a stafétát?
– Természetesen eljön hamarosan az az idő is. A lányom tanár, úszóedző, a fiam viszont cukrász, mérnök és grafikus, noha ő Pesten él. Minden bizonnyal a gyerekeim és a kollégáim fogják megoldani a továbbvitelt.
