– Béla Vali újságíróként a sajtó egyik legfontosabb műfaját képviselte, az oknyomozóújságírást – fogalmazott Juhász Zoltán, a könyvtár első embere. – A Békés Megyei Népújságnál – a Hírlap jogelődjénél – 1986-ban kezdett el dolgozni, és írásai alapján hamarosan a megye és a város fontos közéleti személyiségé vált. Továbbá könyveket is írt, a Leporolt riportok című kötete 2006-ban jelent meg, amely a legemlékezetesebb írásait gyűjtötte össze. (A könyvet a bibliotékából ki lehet kölcsönözni – S. T.)
– Két embertől szeretnék idézni – de ezt már Nyemcsok László, Vali kollégája, közvetlen irodatársa mondta. – Az egyik én vagyok, de az enyém később jön. Először dr. Árpási Zoltánnak, a lap korábbi főszerkesztőjének a gondolatait osztanám meg. „Béla Vali igazi oknyomozó újságíró volt, a kisemberek problémája foglalkoztatta, és ennek során egy igazságot ismert, az emberek igazságát. Olykor napokig vagy akár hetekig bulldog módjára talpalt, hogy a dolgok végére járjon” – idézte korábbi vezetőjüket.
Galli Zsolt, Ván Hajnalka és Szereday Ilona – Fotó: behir.hu/Such Tamás
Azt követen Laci felolvasta a Valiról készült nekrológját, amely ez év január 13-án, a hírlapban megjelent. „(…) Vonalban vagyunk! rovatunknál is ott ült a telefonnál, és fogadta az olvasók hívásait. Amikor az ő fotójával és nevével jelent meg az újságban az ügyeletes neve, özönlöttek a hívások. (…) Bennünket azonban az döbbent meg és sújt le, hogy már nincs közöttünk, nem látjuk az utcán a kis hátizsákjával, nem megy túrázni, síelni az unokáival, akiket annyira szeretett.”
A tárlatot Ván Hajnalka békéscsabai művészettörténész, becsüs nyitotta meg. – Néhányszor már volt alkalmam gyűjtők örököseivel találkozni – jegyezte meg. – Sokszor az a dilemmánk, hogy mi legyen a gyűjtemény sorsa? Hiszen nem egy esetben az örökösnek nincs annyi érzelmi kötődése a képekhez, mint a gyűjtőnek. Ez esetben nem így történt, mert az alkotásokat Béla Vali gyermekeinek döntése alapján állítottuk ki .
A sajtótájékoztatón részt vett Galli Zsolt, Béla Vali fia is – évtizedekig a békéscsabai vívósport egyik legeredményesebb vívóedzője volt. – Édesanyám fiatal korában Gyulán élt. Többek között megismerkedett Simonyi Imre költővel és jó barátságba került Koszta Rozália festővel is. Tulajdonképpen Diána húgommal javarészt tőle örököltük a művészet iránti szeretetünket. Édesanyám csodálatos, aktív nő volt; a család központi alakjaként mindenben kikértük a véleményét, mindenben támaszkodtunk rá.
Galéria
A képek megvásárolhatók; erről bővebben a könyvtár földszint regisztrációs pultjánál lehet további információt kérni. A kiállítás nyitva: december 20-áig megtekinthető.
***
A szerző mindenben búcsúmorzsái:
A ’90-es évek középtáján a határnál fotóztam, és az egyik határőr valamiért fel volt háborodva. Ennyi idő távlatából a történetre egyáltalán nem emlékszem, de a témát úgy csapta le: „Majd Béla Vali megírja!”
Egyszer pedig egy diszkontban vásároltunk Valival. Dugó haverom, aki épp ott dolgozott azt megkérdezte, „Ki az a hölgy?” „Béla Vali.” „Ő Béla Vali?” (Amúgy milyen könnyen emészthető, sztár neve volt. A férjét Galli Aladárnak hívták, és sokszor szemtelenkedve Galli Valinak is hívtam.)
1996-ban nyílt meg a csabai Elektroház szegedi testvére. Valival együtt mentünk az avatásra, és odavissza végig röhögtük az utat.
Amikor derekasan deresedésnek indult a séróm, az egyik találkozásunkkor azt mondta: „Kisfiam, nehogy befesd a hajad!”.
Hihetetlen energia volt benne; 60 éve korában tanult meg síelni.
