Hazánkban 2022-ben közel 1194 hektár területen folyt tormatermelés, a betakarítási munkálatok októbertől egészen a következő ültetési szezon kezdetéig, azaz márciusig is eltartanak. A legfrissebb adatok alapján az előző szezonban több mint 10 ezer tonna torma termett idehaza, amely az Európai Unió éves össztermésének közel felét teszi ki. A szakaszos betakarításnak és a tárolástechnológiának köszönhetően az újtorma betakarításáig nemcsak a hazai piac, hanem az európai piac több mint felének kiszolgálására is elegendő a magyar termés. A hazánkban termelt tormát 80-90%-ban exportáljuk, többek közt Németországba, Lengyelországba, az Egyesült Királyságba és Csehországba, jellemzően friss, lédig formában.
A tormát a jól ismert – és a húsvéti időszakban kiemelkedően keresett – reszelt változatán túl savanyított és ecetes tartósított készítményekhez (uborka, káposzta, cékla, vegyes vágott, paprika, csalamádé stb.) ízesítőként is előszeretettel használják. A torma jellegzetesen csípős ízét a gyökerében lévő butiltiocianát és az allil-izotiocianát okozza. Ezen vegyületek nagyon hasonlóak a mustárolaj hatóanyagához, a nyálkahártyára és a könnymirigyekre hatnak; fogyasztáskor ezért szökik könny a szemünkbe, illetve az orrunkat is erősen ingerli. A frissen reszelt tormának magas a C-vitamin tartalma; baktérium- és vírusölő hatású.
A torma hazánkban őshonos növény, főbb termesztőkörzetei korábban Hajdú-Bihar vármegyében, Kiskunfélegyháza, illetve Budapest környékén voltak, mára azonban szinte egyetlen termesztőkörzete maradt. A Hajdúsági Torma 2008 óta oltalom alatt álló eredetmegjelöléses (OEM) termék, melyet 2021-ben Hungarikummá is nyilvánítottak, köszönhetően a hajdúsági termőtájnak – ami az érmelléki löszhát és a nyírségi tájegység érintkezésénél terül el. A homokos öntés, illetve lápos réti talajon az úgynevezett bakhátas termelési technológia teszi egyedivé a Hajdúságban termett tormát. Ezt, a tipikusan hazánkra jellemző ültetési technológiát csak ott lehet megvalósítani, ahol a klimatikus adottságok és a talajviszonyok egyaránt adottak.
Itt található a hazai termőterület 96 százaléka, ami több száz családnak biztosít megélhetést.
A termelők a következő évi szaporítóanyagot is maguk állítják elő. Fajták tekintetében olyan tájfajtákkal találkozhatunk, mint a „Debreceni édesnemesként” ismert populációból szelekciós nemesítéssel kialakított Bagaméri fajták (pl. Bagaméri magyar, Bagaméri 93/1, Bagaméri delikát), emellett jelentős területen ültetnek Danavit dán fajtát is.
Forrás: Nemzeti Agrárgazdasági Kamara
