Telefonon beszélgettünk; a háromévtizedes ismeretségünkből fakadóan, a kommunikáció tegeződő formáját választottuk
– A klasszikus festészet mellett miképp találtál rá a komputergrafikára?
– Az elektrográfia vagy komputergrafika a képzőművészeti tevékenységem egyik megnyilvánulási formája, amit körülbelül 20 éve gyakorlok. Emellett persze nem hanyagolom el a hagyományos értelemben vett olajfestészetet sem. Már a ’80-as években is foglalkoztatott a fénygrafika, de azokat a munkákat még szitanyomással készítettem.
A számítógép segítségével azonban már több variációt is el tudok készíteni – alapvetően mindegyiknek van egy rajzos alapja, amelyet lefényképezek, és azokat a fotókat alakítom át. Azt mindig hangsúlyozom, a számítógép csak egy hatékony eszköz, amely használatával az alkotóképességgel rendelkező ember tud létrehozni műalkotást.
Látványos hatásokat bárki készíthet vele, viszont ezeken csupán a szoftver intelligencia nyilvánul meg. Tagja vagyok a Nemzetközi Kepes Társaságnak és a Magyar Elektrográfiai Társaságnak. A társaságok művészei holográfiával, számítógéppel és egyéb elektronikus eszközök használatával hoznak létre alkotásokat.
– Mi a különbség a két stílus alkotási folyamata között?
– A komputergrafika készítésében is ugyanúgy gondolkozom, mint amikor képet festek: van egy motívum, annak a vizuális megjelenítésére színeket, formákat helyezek el a vászonra. Az alkotás egyik része tudatos, azaz a tapasztalatra és a tudásra épül, amit az ember az évek hosszú sora alatt magába szív; a másik a megfoghatatlan, a művészet, amikor valami olyasmi történik, ami nem tudatos.
– Nálad mi az, ami nem tudatos?
– Ezt a kérdést visszadobom: kérdezz meg egy költőt, hogy amikor megír egy verset, abban mi a tudatos? Van a szonettnek egy szabályrendszere, a másik részét, a kvázi „nem tudatost” a költőtől soha nem fogod megtudni.
– Középiskolában, amikor egy-két költő számunkra kicsit homályosabb versét elemeztük, ráfogtuk, hogy biztos közben megivott egy kancsó bort.
– Ez szerintem téves megközelítés.
– Gyerekek voltunk.
– Persze. Az egy romantikus elképzelés, hogy valaki csak akkor tud írni/festeni stb., ha iszik vagy valami stimuláló szerrel él. Az alkotáshoz folyamatos koncentrálás szükséges. Nekem az ihlet nem úgy jön, hogy ülök és jaj, itt az ihlet, megfogom az ecsetet, hanem az alkotófolyamat inspirál további felfedezésekre.
– Amikor egyre nyilvánvalóvá vált, hogy Charlie Parker heroint használ, majd egy csomó szaxofonos elkezdte használni a „hernyót”, egyáltalán nem lettek jobb zenészek.
– Épp erről beszéltem!
– Mit csinál egy művész a bezártság ideje alatt? Egy ideig depresszióba zuhan, majd a holtpontot követően elkezd alkotni?
– Azt tapasztaltam, hogy a képzőművészek folyamatosan dolgoznak; én is ezt tettem. Ráadásul a pandémiás helyzet ellenére sok, szám szerint idén 13 csoportos kiállításon szerepeltem. Így például Budapesten a II. Nemzetközi Digitális Triennálé díjazott művészeinek kiállításán, az Art Market Nemzetközi Képzőművészeti Kiállításon, az Artézi Galéria Találkozások című tárlatán, továbbá a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesület Keresztmetszet II. című országos tárlatán.
Szakrális témájú képeimet állíthattam ki a Kecskeméten megrendezett, X. Jubileumi Kortárs Keresztény Biennálén és Budapesten, a Szent Vendégség (Eucharisztia/Úrvacsora) című országos kiállításon. Sajnos a járványhelyzet miatt több budapesti kiállítás megnyitójára sem tudtam elmenni, pedig nagyon hiányzik a kollégákkal való találkozás, szakmai diskurzus.
Igyekszem a békéscsabai kiállításokon is rendszeresen szerepelni. Ilyen volt többek között a Békéstáji Művészeti Társaság kiemelt programja a Trianon 100 címmel megrendezett kiállítás a Csabagyöngye Kulturális Központban, továbbá a jelenleg is megtekinthető Festészet Napi társasági kiállításunk.
Azonfelül természetesen az aktuális helyzetre is reagálok: két munkát is készítettem a járványhelyzettel kapcsolatban Vírus 1., Vírus 2. címmel. Ezek jelenleg a XX. Csabai Szalon című kiállításon szerepelnek. A Csabagyöngyének márciusban volt egy nagyon jó kezdeményezése a Facebook-on, ahol a Békéstáji Művészeti Társaság nyolc tagja mutatkozott be online tárlaton, többek között én is. Ezekről Szegedi Sándor videókat készített, amelyeket a YouTube-on megosztott.
– Most épp min dolgozol?
– Minden nap több dologgal foglalkozom. Többek között terveket készítek, festek, számítógépes grafikákat készítek, és online tanítok a Gál Ferenc Egyetem Pedagógiai Karán, ahol március közepe óta online oktatunk. Jelenleg a Magyar Elektrográfiai Társaság Téli Tárlatára készülök új képekkel. Egyszóval aktív vagyok annak ellenére, hogy engem is nyomaszt ez a helyzet, és remélem, egyszer már túl leszünk rajta.
