A járvány miatt a ceremónia egyelőre elmaradt, de így is sokan gratuláltak a díjazottnak.
– Februárban kaptam egy levelet, hogy odaítélték nekem ezt kitüntetést, aminek nagyon örültem. Természetesen ettől nem változik semmi, ugyanúgy végzem a munkámat, mint eddig. Úgy gondolom, ez a díj pontosan arról az alázatról szól, ami nagyon sokunkban benne van, akik hosszú időn keresztül igyekszünk helytállni ott, ahol vagyunk.
– Hogyan zajlanak illetve zajlottak a járvány kitörése előtt a hétköznapok bábművészként és a bábszínház igazgatójaként?
– Nagyon mozgalmasan, hiszen gyakorlatilag úgy működünk, mint egy nagyszínház. Nagyon jó a csapatunk és ugyanazt az energiát fektetjük minden előadásba, minden meghívásba. Sokfelé járunk, többször előfordul, hogy a bonyolultabb előadásoknál díszítőként vagy technikai dolgokban segítem a többiek munkáját. Emellett a bábszínház igazgatói feladatait is ellátom, ami szintén sokrétű. Az önkormányzattal való folyamatos kapcsolattartástól a különböző szakmai együttműködésekig széles a paletta.
– A környezete nagyon kreatív embernek ismeri. Mennyire van ideje ezt megélni?
– Ez egy nagyon erős belső kényszer. Egyszerűen folyton valamilyen bábos dolgon jár az agyam. Elég gyakran megosztom a közösségi oldalaimon is. Figyelek más alkotókat, sokat dolgozom különböző bábkészítési, díszletkészítési folyamatokban, én magam is tervezek előadásokat – lényegében, ami a bábszínház műfajába belefér, az minden érdekel, és szinte mindennel foglalkozom is.
– Milyen irányvonalak mentén működik a bábszínház?
– Ma a bábszínház nemcsak arról szól, hogy a gyerekeket bevisszük, aztán majd értük megyünk, hanem arról is, hogy mi felnőttek is tudjuk ezt értékelni, nekünk is élményeket ad. Akinek az életébe beletartozik a művészetek sora, azt szerintem a bábművészet is megmozgatja. Ez persze egy teljesen más világ, más agytekervényeket mozgat meg, másképp ül be ide az ember, mint egy színházba vagy egy koncertre. A felnőtteknek, sokszor nekem is akár egy előadás egy mondata alapján kúsznak be gyerekkori emlékek, az életemnek különböző, már-már elfeledett eseményei. Így nemcsak „gémberedett korban” tudjuk előhívni az egykori emlékeket.
– A járvány miatt elmaradt a bábos drámaíró verseny, elmaradnak az előadások, így mással próbálkoznak. A médiacentrummal is született egy együttműködés.
– A kultúra valamelyest oldani tudja azokat a feszültségeket, amelyeket ez a helyzet előidézett. Nagyon fontos, hogy ne folyton csak a negatív dolgokra gondoljunk, hogy igyekezzünk kicsit töltődni is. A médiacentrummal az az egyezség született, hogy az előadások felvételeit a 7.Tv rendelkezésére bocsátjuk, ezeket műsorra tűzik. Bábszínészeink pedig kis etűdöket adnak elő, meséket mondanak, zenélnek, amelyeket felvesz a tévé és szintén láthatják a nézők. Keressük annak az útjait, hogy így is benne maradjunk a mindennapokban.
