– Fontos tisztázni néhány alapvető dolgot a kérdéssel kapcsolatban, hiszen sok, egymásnak ellentmondó információ látott napvilágot. Kezdjük azzal, hogy hány lábon áll az egyesület, és mely terület szűnik meg most?
– A Mozgáskorlátozottak Békés Megyei Egyesülete 43 éve működik Békés megyében. Számtalan helyi szervezetünk van, amelyek az adott településen élőket fogják össze. 2000-ben az egyesület úgy döntött, hogy – a civil hagyományoktól eltérő módon – állami és önkormányzati feladatokat is átvállalunk, sőt, mondhatni állami, önkormányzati feladatnak számító ellátások modellkísérletei zajlottak itt az egyesület égisze alatt. Ilyenek például a támogató szolgálatok, amelyekből ma már számtalan működik önkormányzati, egyházi és civil fenntartásban is Békés megyében – mi ennek a kitalálói voltunk, a modellkísérletben dolgoztunk. Az egyesület 2000-ben először a szociális alapszolgáltatások területén kezdte el a szolgáltatásfejlesztést. Azt gondoltuk, azon túl, hogy meg tudjuk fogalmazni a közösségünket érintő problémákat, nem elég az önkormányzattól elvárni, hogy végezze el ezeket. Mi magunk állítottunk fel olyan szakmai stábot, és építettünk fel olyan struktúrákat, amely válaszokat adott a közösségünket érintő problémákra. Mindig az ellátottjaink, a tagságunk problémáira reagálva bővítettük és bővítettük a szolgáltatásainkat. Kezdtük a támogató szolgálattal 2000-ben, folytattuk a Napraforgó pedagógiai szakszolgálattal, amelyet pályázati forrásból kezdtük, és utána működési engedéllyel 2002 nyara óta működik. Ezzel párhuzamosan elkezdtünk egy bentlakásos intézményt építeni, egyre bővítettük a Napraforgó Gyógypedagógiai Módszertani Központunkat. Egyre több lábon álltunk, végül 2008-ban, utolsóként a nappali intézményt hoztuk létre, elsősorban azért, mert a köznevelési intézményeinkbe járó gyerekek szünetben történő ellátását akartuk megszervezni. Azt vettük észre, hogy egyre többen jönnek más településekről, egyre többen jönnek más köznevelési intézményekből is a nyári szünet idejére – így duzzadt a tevékenységi körünk.
„Igyekeztünk mindig a feladat nehezét felvállalni, merthogy arra nem voltak jellemzően más jelentkezők”
– Az egyesület ezeknek a feladatoknak sem a könnyű részét vállalta fel, hanem a súlyos, halmozottan fogyatékos gyerekek és fiatalok ellátását. Ez talán a legnehezebb, hiszen ha bármelyik szakterületet megnézem, a jogszabályok és a finanszírozások a középsúlyos kategóriájú fogyatékossági csoportokra vannak kitalálva. Mi pedig effektíve a többlet-gondoskodást igénylő gyerekekkel és fiatalokkal foglalkoztunk. Ami tőlünk sosem állt távol, erre nem kellett bennünket kérni, ez a saját vállalásunk volt. A többi intézményünkben is a súlyos állapotú gyerekek teszik ki az ellátottak legnagyobb részét. Jelenleg csorvási központtal működik az Orosháza kistérségi támogató szolgálatunk, csorvási központtal, magyarországi ellátási területtel a bentlakásos intézményünk. Békéscsabán Békéscsaba kistérségére támogató szolgálatunk működik, és itt van a Napraforgó EGYMI-nk, amely óvoda, pedagógiai szakszolgálat és fejlesztőiskola egyaránt van. Ezektől elkülönülve létezik a nappali intézményünk, amely az elmúlt időszakban már két telephelyen működött,a Kölcsey utcán és az Orosházi úton.
2008 januárjában kezdtük el a feladatunkat, és a jogszabály egy alapgondozási tevékenységre találta ki a nappali intézményt. Ha nagyon szigorúan vesszük az előírásokat, akkor a legalább a részben önmagukat ellátó fogyatékos gyerekekre és fiatalokra, felnőttekre lett ez kitalálva. Nálunk viszont súlyos, halmozottan fogyatékos fiatalok ellátása történt meg, nem egy esetben olyan gondozottal, akinek akár két gondozónőre, vagy legalább egy állandóra van szüksége. A jogszabály szerint 8 ellátottanként 1 gondozónőt kell biztosítani, nálunk jelen pillanatban 17 ellátottat 11-en segítenek közvetlenül. Ebben nincs vezetői státusz, csak a gondozók, a gyógytornász és a gyógymasszőr. Igyekeztünk mindig a feladat nehezét felvállalni, merthogy arra nem voltak jellemzően más jelentkezők. Mi nemcsak szociális gondozási feladatokat láttunk el a nappali intézményünkbe járók számára, hanem biztosítottunk fejlesztéseket is.
Több mint tíz éven át az egyesület komolyan kivette a részét a finanszírozásból
– 2013 óta az egyesületnek az állami normatíván túl be kellett szállnia a finanszírozásba. Nekünk ez nem jelentett gondot – de már bánom, hogy nem jeleztem folyamatosan, hogy kérünk még plusz forrást, nehézségeink vannak. Effektíve vezetőként úgy voltam vele, a kollegáimmal együtt, hogy mi ezt most így bírjuk. De az elmúlt években annyi minden változott. Itt egyrészt a koronavírus-járvány, aztán ugye bejött az ukrán háború. Az ukrán háború után rögtön elindult egy inflációs helyzet, és nagyon megemelkedtek a rezsiárak. Az első olyan intézkedés, amikor az egyesületnek komolyabban be kellett avatkozni, hogy ne legyenek finanszírozási gondjaink, amikor az Orosházi úti ellátást beköltöztettük a Kölcsey utcára. Mert így egy épületben tudtuk biztosítani az ellátást, és nem két épületet kellett fűtenünk. Itt azért súlyos milliókról beszélünk a korábbi néhány-százezres számlákhoz képest.
– Mi lesz a megszűnő ellátásban érintettek sorsa?
– Legnagyobb részben az ő ellátásukat az egyesület más intézményeiben folytatjuk tovább. Effektíve azokat érinti az ellátás nélkül maradás, akik már a tankötelezett kor fölött vannak. A békéscsabai eset rámutat arra, hogy egy olyan helyzet kezd kialakulni finanszírozási probléma miatt, ami a súlyosan, halmozottan fogyatékos ellátást már most érinti. Várhatóan ez meg fog jelenni más területeken is. A nappali intézményi ellátottaink jelentős részét, a 3 és 6 év közöttieket az óvodai létszámunk bővítésével oda vittük át. A 6 és 23 év közöttieket a fejlesztőiskolánkba látjuk el. Van, aki nem békéscsabai, ez 5 szülőt érint, és a csabaiak közül 3-5 fő maradhat ilyen ellátás nélkül. Ők jellemzően 30 év körüli vagy afeletti halmozottan sérült fiatalok. Úgy tűnik, Békéscsaba önkormányzata próbál a csabaiaknak segíteni – hiszen a jogszabály szerint 10 ezer lakosszám felett a település önkormányzata a felelős ezért az ellátásért. Átvállalhatja egy civil szervezet, de hogyha az megszűnik, akkor ez a feladat az önkormányzatra szál vissza. Eddig két szülővel úgy állapodtunk meg, hogy ők változatlanul az ambuláns mozgásszervi ellátásainkra szeretnének bejönni. Most úgy tudom, hogy 3-an biztosan nappali intézményi ellátásban fognak részesülni, de lehet, hogy 5-en. Ez még kérdéses.
– Október 6-a határidő, miért ez és mi történik ekkor?
– A jogszabály, és a várossal kötött ellátási szerződésünk is 60 napot köt ki. Augusztus 2-án találkoztam a szülőkkel, amikor tájékoztattam őket a kialakult helyzetről, onnantól számítjuk a 60 napot. Úgy voltunk vele, hogy nem hétközben szakítjuk meg, hanem akkor ott a hetet végig visszük. Október 4-e, péntek lesz az utolsó ellátási nap, és október 6-a lesz az intézmény működésének az utolsó napja. Kezdeményeztük a kormányhivatalban, hogy október 7-től a szolgáltatási szerződés listájáról húzzák le az intézményünket. Szeptember 5-én küldtem levelet Szarvas Péter polgármester úrnak, ahol tájékoztattam mindenről. Azóta többször egyeztettünk, és most itt tartunk.
Megoldást kell találni a súlyosan, halmozottan fogyatékos fiatalok, felnőttek és a családjaik számára
– Ez tehát az egyik szolgáltatás, amely most megszűnik, de több lábon állnak. Hogyan tovább?
– Minden intézményünk működik. A korábbi nappali intézményben ellátottak jelentős része szeptember elsejétől a köznevelési intézményünkben, vagy más köznevelési intézményben folytatta. Van, aki bentlakásosba került, ahol a szülők az idősödésük miatt már korábban is ezen gondolkoztak. De ezeken a területeken fejlesztettünk, óvodát bővítettünk, eszközparkot bővítettünk. A bentlakásos intézményünk apartmanjait a nyáron felújítottuk, és elkezdünk egy fűtéskorszerűsítést. Az országos szövetség elnökeként a jogalkotási kérdésekben együttműködöm a mindenkori kormánnyal különböző szakpolitikai kérdésekben. Júniusban a magyar kormány elfogadott egy kormányrendeletet, ami az Országos Fogyatékosságügyi Program intézkedési terve 2025 december 31-ig. Ott pontokba szedve, felelősökkel és határidőkkel van feltüntetve, hogy a magyar kormány a fogyatékosügy területén milyen vállalásokat tett. Ezeknek a vállalásoknak az egyik pontja a súlyosan, halmozottan fogyatékos fiatalok, felnőttek ellátására vonatkozó struktúra áttekintése, és ennek a társadalmi csoport igényeihez való igazítása.
Egy biztos. Hogy azoknak, akiket mi ellátunk nappali keretek között, ennél sokkal jobb ellátásra van szükségük, és komplexebbre, ami az állapotukból ered. Ehhez kell igazítani a finanszírozást, és erre a kormányrendeletben van vállalás. Háromszor tárgyaltam az elmúlt időszakban. Kétszer a gondoskodáspolitikáért felelős helyettes államtitkárral, és egyszer az új fogyatékosügyért felelős államtitkárral. Hamarosan létrejön az a munkacsoport, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik majd. A következő másfél évünk erről is szól majd, hogy megoldást találjunk a súlyosan, halmozottan fogyatékos fiatalok, felnőttek és a családjaik számára. Nagyon bízom benne, hogy 2025. december 31-én úgy fogjuk zárni az évet, hogy ’26-ban ezen a területen érdemi változások következnek be. Mert el szeretném mondani – bár a békéscsabai kapott jelentős sajtót – az országban számtalan helyen ugyanez a helyzet, ami itt lezajlott Békéscsabán.
