A bókoló zsálya ritka löszgyep-fajunk, melynek hazánkban csak a nemzeti parkunkban él, két helyszínen őshonos állománya: Kondoros mellett egy útmezsgyében, és az Orosháza melletti Tatársáncon, egy régi földvár területén. Az akár másfél méteresre is megnövő gyönyörű, kékes-lilás virágzata lefelé csüng, ezért kapta a „bókoló” elnevezést.
Mivel a február jó része nagyon hideg volt, így a bókoló zsálya korábbi zöld tőleveleit megbarnította a fagy. A márciusi csapadék hatására a kondorosi állomány már bontogatja a talajfelszínen szétterülő tőlevélrózsáit. Nemcsak a régi nagy tőcsoportok, hanem a magról kikelt, kis csíranövények is megjelentek. A szakemberek bíznak benne, hogy a tavaszi időjárás a továbbiakban is kedvez majd a fajnak, s így ez a szépséges növény idén jó virágzást mutat.
A kondorosi határban a löszpuszták egy másik, bár kevésbé impozáns növénye, a csuklyás ibolya március elején már kibontotta sötétlila virágait. Ez a ritkuló, szép kis virág a löszpuszta-rétek egyik legkorábban nyíló ékessége. Kis csoportokban, foltokban díszíti a gyepeket. Kondoroson nemcsak az ősgyepben, hanem a mellette található, elsősorban a bókoló zsálya állomány szaporítása érdekében létrehozott, egyhektáros pufferterületen is megjelent a csuklyás ibolya. Az ősgyep tehát szép lassan kezdi elfoglalni az egykori parlagszántó területét.
Csuklyás ibolya Fotó: kmnp.hu / Tóth Tamás József
Forrás: kmnp.hu
