Foglalkozásom: csavargó és hegymászó. Nem biztos életforma, de igazi! Ez az én valódi közegem. Hogy miért szeretek hegyet mászni? A szabadság érzése miatt. De ha visszaélsz vele, a hegy megbüntet téged – jelentette ki egyebek mellett Klein Dávid a kecskeméti Wojtyla Barátság Központban, írja a Hírös.hu.
Klein Dávid, a békéscsabai Suhajda Szilárd hegymászótársa Borzák Tibor újságíró kérdésére válaszolva elmondta: nemrég érkezett vissza a világ második legmagasabb hegyéről, a K2-ről, ahol „kollégájával”, Suhajda Szilárddal lavinaveszély miatt visszavonulót kellett fújniuk és lemondaniuk a csúcstámadásról.
- Mi pár órával korábban meghoztuk a döntést, hogy lejövünk a hegyről, viszont a többi hegymászó élete csak egy hajszálon múlott. Mások, ha tartják magukat az eredeti tervhez, akkor 25 sátornyi embert, ami legalább 50 főt jelent, de inkább többet, elsodor a lezúduló hótömeg.
Bejött a tippünk, de az is megtörténhetett volna, hogy nem jön le a lavina, és mindenki felmegy a csúcsra, mi meg lent maradunk. Akkor nehezebb lett volna feldolgozni a kudarcot, így viszont igazolva látom: kiváló elgondolás volt tartani magunkat a biztonságtechnikai alapelvekhez, amiket évről évre alakítottunk ki magunk számára a gyakorlat során. Csalódottság van bennem, hiszen nem értünk fel a K2 csúcsára, de tudom, évek múltán, ha majd visszatekintek, biztos, hogy a sikeres Annapurna-expedíció jut eszembe, és az, hogy Szilárddal milyen jó kis csapattá formálódtunk a Johnnie Walker K2 Expedíció során - fogalmazott.
A hallgatóság érdeklődésére hozzátette: a hegymászók döntő többségével ellentétben a csúcsokon sem használ oxigénpalackot, teherhordót. Ez egyrészt könnyebbség, mert kisebb tömeget kell cipelnie, azonban veszélyes is, mert nagy magasságban a vér gyorsan sűrűsödik, ami trombózist okozhat, éppen ezért sok folyadékot fogyaszt.
- „Nem huzigáljuk feleslegesen a halál bajszát, de elismerem, veszélyes tevékenység a miénk. Nehéz egy tragédia után felállni, de egy idő múltán „beépül” a hegymászásunkba egy-egy társunk sajnálatos halála. Tanulunk mások tragédiájából.” - jegyezte meg.
Az anyagiakról is szót ejtett: „Szponzorok segítségével jutok el távoli helyekre, saját forrásból nem lennék erre képes. Az engedélyért, ami egyfajta belépőjegy, 10 ezer dollárt kell fizetni. Összességében akár 50-100 ezer dollárba is kerülhet egy expedíció.”
És a magánélet? Szeretne már családot alapítani? – kérdezték többen. - „Ahhoz meg kellene állnom. Most még járkálós hangulatban vagyok.” - válaszolta sokat sejtetően.
