Kiderült: Békéscsabának is köze lehet a vikingekhez

Március végén a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program keretében megújuló Élővíz-csatorna gőzmalom téri földmunkái során különleges lelet került a felszínre, mely kihatással lehet az eddig Békéscsaba történetéről szerzett ismereteinkre is. A fejlesztéssel járó munkák egy komplett, az egykori Körös árterében rituálisan elsüllyesztett viking evezőshajót hoztak a felszínre. Elsőként az árbóc látott napvilágot. 

– Sosem láttam még ekkora tuskót – jegyezte meg Knyihárson János tősgyökeres csabai építésvezető, aki maga is igen elcsodálkozott, mikor a régészektől megtudta, hogy a leletek az egykor itt járt viking kereskedőkre utalhatnak. A régi drótos tót családból származó Eriksonszky Péter is jelen volt az árbóc megtalálásánál:

– Nekem már az elején gyanús volt, hogy minek ástak volna el egy ilyen szép díszes villanyoszlopot – utalt az árbócon talált rúnákra Eriksonszky.

A leletek közvetlen a Szent István Malommal szemközt kerültek a felszínre. A Körös iszapjának sajátos redukciós folyamatai révén termelődő antioxidáns vegyületek is hozzájárulhattak a fa korróziómentes megmaradásához – árulták el nekünk a szakemberek. A hajó az úgynevezett drake, azaz sárkányhajók típusába tartozik, mintegy 60 fős legénység szállítására volt alkalmas. A korábbi kataszteri térképek, krónikák alapján sikerült azonosítani a terület korábbi tulajdonosait, akik a megyeszerte ismert Vájkingszki-család tagjai voltak.

– A 8-11. században Európa középső részeire is megérkező vikingek békés kereskedők voltak – magyarázta el nekünk dr. April Fool (Heimskur Öldungarsíld við Óslóháskólaa munkatársa), aki a Munkácsy Mihály Múzeum által felkért nemzetközileg elismert vikingszakértő –, a pejoratív értelmű viking-portya kifejezés helyett a kutatás inkább az “agresszív gerilla-marketing” terminust preferálja. Kétségtelen tény, hogy a vikingek kereskedelmi szokásainak része volt némi nyomásgyakorlás, de ezt a kor rendkívüli gazdasági körülményei indokolták és igazolták. A viking-brand igen hatékony volt, gyakran életre szólóan rabul ejtette a fogyasztókat. A vikingek marketingtörténeti jelentőségét mi sem fejezi ki jobban, hogy máig sokszor ők jutnak eszünkbe a „gyújtogatás” és „fosztogatás” szavakról, vagy az, hogy sárkányos hajóik, sisakjuk most is ott élnek a köztudatban.

April egy 11. századi Edda-ének segítségével úgy véli, beazonosította a hajó egykori tulajdonosát, a híres uralkodó, Lányhangú Olaf személyében.

Lányhangú Olaf a X. század közepe táján született a norvég fjordok valamelyikében. Nevét onnan kapta, hogy ifjú korában ráült apja sisakjára. Nagy utazó volt, részt vett az angolok elleni kampányban és a Kijevi Ruszban is megfordult. Jó barátja volt Vörös Eriknek, akinek elvette Böngyörhajú Brunhilde nevű húgát. Gyermeke nem született. A Közepes István Legenda is megemlíti, mint olyan személyt, aki részt vett Géza fejedelem Vajk (később István) fiának kumiszerjesztő szertartásán. Olaf megfordult a bizánci udvarban is, azonban Géza halála után rögvest Magyarországra hajózott hajóival és embereivel. Majdnem részt vett Szent István oldalán a Koppány elleni küzdelemben, de serege többsége Oslóban volt. Lányhangú Olaf így elkésett a csatából, emiatt szélütést kapott, majd két hétre rá elhunyt.

Valószínűleg Olaf egyik megfeneklett sárkányhajóját találtuk meg, mely a sereg számára szállította surströmminget (erjesztett hering). Valószínűleg a szag jelentette aromáliák miatt csak kellő távolságból kísérhette a fegyveres hadinépet. Ez is hozzájárulhatott, hogy a fosztogatók elkerülték a hajót, így teljes rakománya megmaradt és emberi fogyasztásra máig alkalmatlan. A vikingszokásokhoz híven a megfeneklést követően a hajót rituálisan elsüllyesztették. És hogy az egykori legénységgel mi lett?

– Az biza’ jó kérdés, magam is szeretném tudni – tűnődött el Knyihárson János rőt szakállát vakargatva.

Az ügyben kerestük a helyi norvég konzult is, de ő éppen egy üzleti célú kajak-kenu túrán vesz részt a Köröshegyaljai Nemzeti Parkban.

Dr. Fool kérésünkre lefordította és elküldte a fent említett Edda-ének ide vonatkozó szövegét:

 

„Volt már úgy, hogy heringem keltett,

Nem tudtam hová érkezem,

Lehunyt szemmel azt reméltem,

Hogy egy Vajk segít nekem.

 

És jött egy furcsa vérzés,

Vad erővel elkapott.

Igen, úgy éreztem,

Pannóniában maradok

 

Minden sarkon álltam már,

Minden sityakon ültem már.

Olaf Stelpatónndóttir nem megy tovább!”

 

Megosztás:

Címke: ,