A Montág-pusztai telepen az első bikaborjú november 3-án reggel, 35 kg-os testtömeggel jött a világra. Anyja egy fiatal tehén, ez volt a második ellése. Négy nap elteltével, november 7-én érkezett a következő borjú, november 9-én hajnalban pedig két újabb. Ezen a telepen csaknem 300 tehén volt háremszerű tartásban, így reményeink szerint legalább 210-220 kisborjúval szaporodik majd az állomány.
A Sóstói Állattartó Telepen szintén legalább 200 borjúra számítunk ebben a ciklusban, itt november 9-ig három szürkemarha tehén ellett sikeresen.
A szürkemarhák könnyen, emberi segítség nélkül, természetes úton hozzák világra borjaikat. Az ellések zöme éjszaka és hajnalban történik. Az újszülött borjú életerős, életképessége már az első pillanatban szembetűnő. A kapcsolat anya és borja között rögtön kialakul: a tehén a borjú fejétől indulva lenyalja a magzatmázat. Ez a tehén és újszülöttje között talán a legfontosabb mozzanat, a kötődés kialakulásában a magzatmáz szagának és az anya hangjának egyaránt fontos szerepe van. Az egészséges borjú mihelyt talpra áll, azonnal keresi anyja tőgyét és szopni kezd. Első tápláléka a föcstej, amely nagyobb fehérje- és zsírtartalmú, mint a későbbi tej, ugyanakkor vitaminokban és ásványi anyagokban is gazdagabb. Legnagyobb szerepe pedig a borjú egészségvédelmében van, mivel ellenanyagokat tartalmaz. A borjak felváltva szopják a tőgybimbókat. Egy életerős borjú testtömege 20 - 35 kg.
A friss borjak először kis létszámú óvodákba, majd 1-2 hét elteltével, népesebb iskolákba kerülnek. Néhány napos korukban egyedi jelölést (krotáliát) kapnak és életük végéig ezen a számon tartjuk őket nyilván. Kezdetben csak szopnak, később kiegészítő takarmányt is adunk nekik. Világra jövetelükkor pirók, világos pirók vagy sötét pirók színűek, majd leválasztásuk után, hat hónapos koruk tájékán nyerik el jellegzetes, szürke színüket.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
