A Békéscsabai Röplabda Egyesület felajánlotta azt a lehetőséget, hogy szimpatizánsaik küldhetnek kérdéseket a szakmai igazgató, Kormos Mihály részére.
A kérdéseket és a válaszokat a BRSE honlapján tették közzé, ebből szemezgettünk.
– Miért kellett a tavalyi sikercsapatot szinte teljes egészében és a sikeredzőt szélnek engedni?
– A kérdés megválaszolására nem én vagyok elsődlegesen kompetens, de megteszem. Azt azonban nem értem, hogy hányszor kell még ezt a kérdést az egyesületünknek megválaszolnia. Vannak olyan házasságok, amelyek kívülállók szemében jól működnek, aztán egyszer csak elválnak a felek, mindenki nagy meglepetésére. Mindkét oldal mindent megtett a kapcsolatban, de már nem működik valahogy, aminek sok-sok oka van. Ezek nem tartoznak a kívülállókra, normális szervezeteknél ennek bent kell maradnia. Szépen elválnak, kölcsönös tiszteletben a felek, és úgy gondolnak egymásra a jövőben, hogy anno nagy dolgokat vittek közösen véghez, és erre nagyon büszkék. De valahogy nem megy már közösen…
Tisztázzuk, hogy nem szélnek eresztettük a társaságot. A BRSE tavalyi csapata nagyon sokat kihozott magából nemzetközi szinten. Ennek köszönhetően felértékelődtek játékosaink, mely a klubnak, az itt folyó munkának és a magas szintű háttérnek is köszönthető. A játékosok egy részének nagy vágya volt korábban, hogy külföldön is kipróbálhassa magát, így ezt választották. Büszkék voltunk, hogy Európa erős bajnokságaiban is megállták a helyüket. (Szakmáry, Tálas, Clement, Soós). Mindegyikükkel remek nexusban maradt az egyesület. Volt olyan játékos (Matic), aki egy másik hazai egyesületet (Nyíregyháza) választott, mert az többet ajánlott, illetve tudta, hogy ott több lehetősége lesz a játékra. Mi pedig jobb játékost szerettünk volna igazolni. Megértjük Tajnát, hiszen játszani szeretett volna nem padozni. Azt választotta. Szerintem Ksenija Ivanovic és Lucija Mlinar személyében jobb játékosokat igazoltunk.
– Miért nem sikerült az új igazolásokat a bajnokság és a nemzetközi kupaszereplés megkezdéséig realizálni?
– Nem volt egyszerű a helyzet, hiszen az Európa-bajnokság miatt a játékosok és az ügynökök döntő többsége a végletekig kivárt. De amint az idei eredmények mutatják, a klubmenedzsment remekül abszolválta a feladatot. Mi nem dobálózunk a pénzzel, hiszen messze vagyunk még a top csapatoktól. Nem könnyű megtalálni azt a külföldi játékost, akit meg tudunk fizetni és a magas céljainknak is megfelel.
– Már a bajnokság első felében is látható volt, hogy Salomoni edző nem tudja a csapatot mentálisan, és mint kiderült fizikálisan sem felkészíteni. Miért vártak a menesztésével a Magyar Kupa döntő elvesztéséig?
– Ezt sem az én feladatom megválaszolni, de van pár dolog, amiben megvédeném Alberto Salomonit. Nem tudott a csapattal egy egész alapozást összehozni, hiszen több mint a fele a csapatnak bajnoki kezdésre érkezett meg, vagy később (EB döntő, VB selejtező), és onnan kellett összeraknia úgy a gárdát, hogy egyből MEVZA, bajnoki, BL meccsek következtek. Teljesen kicserélődött a csapat, így kellett összegyúrnia a gárdát. Egy éve könnyebb helyzetben volt Sasa Nedeljkovic, hiszen szinte teljesen együtt maradt a gárda. Eredményesség szempontjából nem lehet számon kérni az olasz mestert. Egyetlen fontos meccset veszített el, a Magyar Kupa döntőt. A MEVZA Kupát megnyerte. A BL és CEV sorozatokban az izraeli bajnokot legyőzte, és a két olasztól kikapott. A hibákból pedig megpróbáltunk tanulni, és az utolsó két hónapban, amiben változtatni kellett, azt megtettük Leiszt Mátéval.
– Lesz-e az új szezon előtt nyílt kapus edzés vagy olyan fórum, ahol a szurkolók megismerkedhetnek az esetlegesen újonnan érkező játékosokkal, és kvázi személyesen köszönthetik a “régieket”, és feltehetik a kérdéseiket?
– Lesz erre alkalom a bajnokság megkezdéséig. Az elsőn biztos nem lesz ott valamennyi játékosunk, de a csapat egy része igen. Augusztus 13-án a főtéren lesz a Sporthétfők elnevezésű program, ahol az elmúlt évekhez hasonlóan a felnőtt csapat itthon készülő tagjai megjelennek. Ott mindenkit várunk nagy szeretettel. A szurkolói ankét vonatkozásában Baran Ádám klubelnök és Varga Róbert technikai igazgató a kompetens, de ismereteim szerint tervezik az eseményt.
– Tervezi-e azt a klub vezetése, hogy az Akadémia létrejöttével bővíti a szakmai illetve “civil” munkatársai létszámát?
– A BRSE rohamosan növekszik, egye nagyobb a gyereklétszám, egyre professzionálisabb a felnőtt csapat működése, az elmúlt néhány évben megsokszoroztuk főállású munkavállalóink számát. Most is emberfeletti munkát végzett a klubvezetés, de az edzőink is hihetetlen mennyiségű energiát tettek bele. Szükséges lesz levenni terhet a vállukról, de nem könnyű, hiszen ennek meg kell teremteni a pénzügyi hátterét.
– Tervezik-e, hogy balkezes ütőjátékost igazolnak a következő szezonra?
– Nem tudjuk még. Van poszt, ahova játékost keresünk. Jó lenne egy zseniális balkezes játékos, de nagyon keresett a piacon, nem könnyű megtalálni.
– Mi a véleménye a hatcsapatos Extraligáról?
– Nagyon jó lett az első osztály színvonala. Az eleje és a vége rettentően elszakadt egymástól. Nincs még 12 jó csapat itthon, ezért meg kellett bontani az első osztályt, hogy a színvonal tovább emelkedjen, minden héten izgalmas meccseket láthasson a rajongó, és a tévében eladhatóvá váljon. Most ez 6 csapat, de ez egy év múlva nyolcra emelkedik az Extra Liga mezőnye. Így változatosabb is lesz.
– A profi sporthoz nem igazán „értő” embereket az egyik leginkább foglalkoztató kérdés szerintem évek óta az, hogy miért kell (nem csak a röplabdában) külföldi edzőt alkalmazni, és ennyi külföldi játékost? Vagy ami még durvább miért lehet a NEMZETI válogatott élén külföldi szövetségi kapitány… Szerintem ez az átlag sportkedvelő halandó számára ez továbbra is nonszensz, abszolút nem becsmérelve ezzel természetesen az említett sportolók és szakemberek szakmai mivoltát.
– Úgy gondolom, jelenleg ez elengedhetetlen a továbbfejlődés miatt. Sajnos el kell ismerni, hogy el vagyunk maradva sok-sok országtól. Az edzői képzés gyenge lábakon áll itthon. Vannak edzők, akik próbálják saját erőből képezni magukat, míg más országokban ezt sokkal komolyabban veszik. Központilag olyan alapképzés folyik, ami nálunk nem. Ebben kellene fejlődni. Meg kellene teremteni a feltételét, hogy nemzetközileg elismert szakemberek és a legjobb magyarok képezzék szakembereinket. Nem sok magyar edző felel meg annak a követelménynek, hogy a nemzeti válogatott élén dolgozzon. A röplabda a világon az egyik legismertebb sportág, míg hazánkban sajnos jócskán kisebb volt népszerűsége. Ez szerencsére változott az elmúlt néhány esztendőben. Korábban más labdajátékok kaptak komoly támogatást, más sportágak voltak a divat sportágak Magyarországon (foci, kézilabda, kosárlabda…). Mindenki Détári, Görbicz, Iványi Dalma, Dávid Kornél szeretett volna lenni. A röplabda sokadik volt ezen a listán. Kevés helyen dolgoztak professzionálisan, így kevés játékost nevelt ki a rendszer. Békéscsaba felkavarta az állóvizet. Nyert, nyert és nyert. Rájöttek a többiek, hogy ezt csak úgy lehet megállítani, ha találnak szponzort, és külföldieket igazolnak, mert kevés a jó magyar. Most itt tartunk. Megjött a TAO, amiben nem volt benne a röplabda, és még nagyobb lett a szakadék az ötök (foci, kézi, kosár, jégkorong, vízilabda) és a röplabda között. Most bekerült a röplabda is, és próbál közelíteni a többihez, de sajnos a klubok nagy része rosszul használja ki a lehetőséget. A „mostban” gondolkoznak. Kevesen a jövőben, és ez nagy baj. Lehetne tanulni a többi öt sportágtól, hogy ők miben hibáztak, és miket engedtek meg néhány klubnak. Amúgy meg az utánpótlás-nevelés is nagyon messze áll attól, amit ki lehetne hozni belőle. Kevés a gyerek, aki sportolni szeretne 15 éves kora után. Sok a sportág, és így a tehetségek szétszóródnak. Nem sok helyen van komoly utánpótlás-nevelés.
– A BRSE szurkolók mire készüljenek, mi lesz vajon a tendencia a közel/távoli jövőben az évi „csapatmozgásban”? Lehet-e még vajon olyan, hogy több évig tartósan ugyanazoknak a lányoknak szurkolhatunk (többnyire), vagy ez már a múlt, és készüljünk fel arra, hogy az a jövő, hogy a játékosok nagy része folyamatosan cserélődik?
– A játékosok egy része mindig cserélődik, ez így a jó. Kell a változás mindenkinek. Az egyesület vezetése elindult egy jó úton. Korábban örült a klub, ha 9 hónapra aláírt a játékos. Egyik oldalról a játékos nem biztos, hogy hosszú távra el szeretett volna köteleződni, de ennél fontosabb a klub pénzügyi helyzete. Volt, mikor csak januárban igazolta le az utolsó játékosát, mert erre volt lehetősége. A menedzsment hallatlan energiákat mozgat meg a mindennapok során, hogy bővítse a hátteret. A klub fejlődése szinte példátlan. Ennek jelei abban is megmutatkoznak, hogy most történt meg először, hogy két évet írtak alá játékosok. 7-8 magyar játékos írt alá a következő 2 évre, ami kiszámíthatóságot és nyugalmat hoz.
– Pontosan mi volt az oka Alberto Salomoni elbocsátásának? Milyen emberi és szakmai tényezők játszottak közre?
– Alberto tapasztalt szakember, aki a CEV Kupa 16 közé kerüléssel, valamint a MEVZA Cup megnyerésével remek eredményeket ért el csapattal. Ezt a döntést a klub vezetése hozta meg és jó nexusban, kölcsönös tisztelet mellett váltak el a felek. Voltak célok, melyek nem eredményekben mérhetőek. Ezekben nem lépett annyi előre a klub, mint azt terveztük.
– Ha nem túl korai még a kérdés: hány százaléka marad várhatóan a mostani csapatnak a jövő évadra?
– Nagyságrendileg a 60%-a bizonyosan marad.
– Várhatók-e „visszatérők”, egyszer már a BRSE-ben volt játékosok?
– Vannak olyan sportolók, akik előtt mindig nyitva áll a klub ajtaja.
Forrás: BRSE
