– Csongrád-Csanád vármegyei vagyok, Bordányról származom és huszonnégy éves múltam. Keresztény értékrend mentén nevelkedtem, de nem volt mindig egyértelmű, hogy papi szolgálatra adom a fejem – mondja el bemutatkozásként.
– Bérmálkozásom körül született meg a saját, személyesen megtalált hitem Istenben. Olyan felnőtt segítők közelébe kerültem, akik életpéldájukkal, közvetlenségükkel abba az irányba lendítettek, hogy én, aki a hittant se nagyon szerettem, gyakorló katolikus hívővé váltam és végül a papi hivatást választottam.
– Már a középiskolai évek végén is nyílt lehetőségem fiatalabb iskolatársaimból álló kisközösség koordinálására. Úgy tapasztalom, hogy igen fontos a tinédzserek generációjának megszólítása és a velük való külön odafigyelést igénylő foglalkozás az egyház berkein belül. Van bennük szomjúság és sok-sok kérdés, amelyeket meg kell hallgatnunk, még ha nem is mondják ki hangosan vagy esetleg nem tudják megfogalmazni sem – emelte ki.
Lassan kezdetét veszi a péntek délután ifi alkalom, gyülekeznek a srácok. Van olyan lány is, aki Gyuláról jár át egy-egy alkalom kedvéért, tudom meg Krisztiántól, aki időközben már egy anyukával beszélget, míg a többiek társasoznak odabent a plébánián.
– Hogyhogy nem tudjátok mi az a Punnany Massif?! – buggyan ki a kérdés az ifjú papnövendékből és a fiatalok kuncogni kezdenek. Ez a lényeg: valakinek beszélnie kell az ifjúság nyelvén, ha értetni és éreztetni akarjuk velük, hogy fontos a mondani való. Ezt teszi Tapodi Krisztián diakónus is.
