Az Északi-sarkkör néhány fokos hőmérséklet-emelkedése hirtelen felgyorsíthatja az állandó jégtakaró olvadását, amelynek következtében nagy mennyiségű üvegházhatású gáz kerülne az atmoszférába. Erre figyelmeztet az a nemzetközi tanulmány, amely a Science Advances című folyóiratban jelent meg.
A tanulmány szerzői Jannik Martens-nek, a stockholmi egyetem sarkkutatójának vezetésével az Északi Jeges-tenger olyan, mintegy 27 ezer éves rétegeiből vettek vegyi és organikus mintákat, amelyek korábban fagyott földek üledékeiben maradtak meg. Ezek alapján mutatták ki, hogy az utolsó jégkorszak vége felé mit váltott ki az Arktikum gyors felmelegedése.
Hatalmas fagyott felületek omlottak össze, eliszaposodtak, belesodródtak a tengerbe, és közben szén-dioxiddal, metánnal terhelték a légkört. Ezeket a megállapításokat alátámasztják azok a klímamodellek is, amelyek a gleccserek és az alattuk lévő fagyott földek kiolvadását vizsgálták – írja az Inside Climate News.
Az Északi-sarkkör nagy kiterjedésű permafroszt-vidékei több szén-dioxidot tárolnak, mint az egész földi atmoszféra, és ennek gyors, nagy mértékű kibocsátása veszedelmesen felgyorsítaná a globális felmelegedést. Ez a terület az északi féltekén körülbelül 23 millió négyzetkilométer, közel akkora, mint az Egyesült Államok, Kanada és Kína együttvéve.
A tanulmányozott három felmelegedési szakasz egyike 14.700 évvel ezelőtt zajlott le, amikor az Északi-sarkkör hőmérséklete 1 C fokkal nőtt. Az úgynevezett Bölling-Alleröd felmelegedés nyomait fedezték fel két helyszínen is az üledékes rétegekben. Martens szerint ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt 150 év alatt az ember okozta felmelegedés globálisan 1, az Arktikumban 2 C fokos volt, és ezt összevetjük a Bölling-Alleröd periódussal, valószínűleg újra hasonló mértékű permafroszt-olvadás és szén-dioxid kibocsátás fog bekövetkezni. Ez pedig fordulópont lehet.
Egyelőre nehéz megmondani, hogy ez mikor következik be, de tény, hogy a felmelegedés gyorsan hatol be a fagyott földek felső rétegeibe, és a partmenti permafroszt-sziklák felgyorsult ütemben omlanak össze. Nem lehet tudni, hogy mennyi szén-dioxidot tudnak megkötni a kiterjedt tőzegmocsarak, vagy elnyelni a zöldellő tundra, ahogyan a fák és a bokrok egyre északabbra költöznek a felmelegedő régióban.
A kutatás hiányossága, hogy a tengerfenéki üledékrétegeket csak egy korlátozott szibériai térségben vizsgálták, és ebből nem lehet feltétlenül következtetni arra, mi történik a permafroszttal máshol. Korábbi tanulmányok viszont foglalkoztak a jégtakarók globális méretű olvadásával, és kimutatták, hogy az Északi-sarkkörön különösen nagy az esélye egy hirtelen és katasztrofális következményekkel járó permafroszt-összeomlásnak.
Az atmoszférában megnövekvő üvegházhatású gáz miatt az olvadó permafroszt súlyos következményekkel járhat az Északi-sarkkörön élő emberekre. Az őslakos közösségek egész infrakstruktúrája, utak, elektromos-, olaj- és gázvezetékek megsemmisülhetnek a megolvadt, besüppedő talajon.
– Meglehetősen rémisztő, mert mindez a lábunk alatt történik – mondta Vlagyimir Romanovszkij orosz permafroszt-kutató, aki az idén nyáron az alaszkai Fairbanks-ben azt tapasztalta, hogy még az olyan jégtakaró is olvadásnak indult, amely több ezer évet túlélt.
Merritt Turetsky, a coloradói egyetem vezető kutatója szerint napjaink permafrosztja sokkal több szerves karbont őrizhet, mint amennyit korábban felszabadított, de régebben sokkal több olyan gócpont volt, ahonnan metán került az atmoszférába, annak pedig jóval erősebb az üvegház-hatása, mint a szén-dioxidnak.
Ugyanakkor az ember okozta globális felmelegedés által elindított olvadást nehéz lesz megállítani, mert számos visszacsatolást indít be, és ezek akkor is fenntartják az olvadást, ha a klíma hűvösebbre fordul.
Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu
