Ahogy a Ligeti soron, a Széchenyi ligettől az oviig elhalad az emberfia, azt láthatja, hogy egy valóságos ökotájon fekszik minden ház, ahogy az intézmény is. Hiszen karnyújtásnyira ott pulzál maga az élet: a fák, virágok, madarak és egyéb nyalánkságok; mi több az ovi bejáratával szemben vagy 15 méterre ott halad Békés felé az Élővíz-csatorna. (Avagy ott kotor a Körös by: Horváth Szabi.)
Mindettől függetlenül hosszú út vezetett a díj elnyeréséig, azaz sok-sok kritériumnak kellett megfelelnie.
– Rendkívül elkötelezettek vagyunk a környezeti nevelés terén – mondja Pribelszki Péterné. – Változatos tevékenységek lehetőségével segítünk a körülöttük lévő kisvilág megismerésében a gyerekeknek – ami nekik játék. A szerzett tapasztalatokat hazaviszik, és mindenképp kamatoztatják, többek között a környezettudatosságot, az újrahasznosítást vagy a takarékosságot. („Apa, égve hagytad a villanyt!”)
Dohányos András Róbertné óvodapedagógus hozzáfűzi, valóban, teljesen játékos formában jelenik meg a környezettudatos szemlélet. Évszaknak megfelelően, tavasztól kezdve az őszi lombhullásig más és más feladatot végeznek el.
Most épp a csíráztatás zajlik, a természetsarokban mindennapos az akvárium gondozása, a madarak etetése, valamint a csoportok (Cica és Csiga) természetmegfigyelő sétákat tartanak. Továbbá több idő jut a benti kísérletezésekre is – például külön-külön megfagyasztják a koszos és tiszta vizet, amelyeknek majd kielemzik az új halmazállapotát.
Elmondják, az enyhébb időkben mindenki a hátára veszi a kis kertiszerszámát, és irány a szabad. A kapálás, a növényápolás során minden nevelési területet meg lehet jeleníteni: a közösségi neveléstől kezdve a „mi-tudat” alakításán keresztül az anyanyelvi nevelésig.
(Ott jártamkor épp pizsiparti volt – lásd címképünket.)
A Zöld óvodák történetéről ITT! található még több infó.
