– Harc folyik a világban, néhol fegyveres is, másutt, ha nem fegyverrel, hát szavakkal. Vesztesek, áldozatok, akik félnek, elfelejtik a mosolyt, szemükből eltűnik a csillogás… Milyen jó volna, ha nem a mai ember fölényével tekintenénk a megszentelt vízre, ne ósdi, üres szokást látnánk benne, ami hozzánk, mai, okostelefont használó emberekhez már nem is méltó. Inkább a zsoltárossal együtt tudnánk mondani: „Hints meg engem izsóppal és én tiszta lélek leszek...” (Zsoltárok könyve 50:9) – fogalmazott Harangozó Imre néprajzkutató.
Január 6-a vízkereszt a karácsonyi ünnepkör zárópontja, a háromkirályok hódolatának napja egyben a farsang kezdőnapja is A Gáspár, Menyhért, Boldizsár néven emlegetett napkeleti királyok az utasok, úton járók, vendégfogadósok védőszentjei. A naphoz kapcsolódik a régi világban hosszabb ideig is elhúzódó házszentelés szokása. Ilyenkor a pap, a kántor, az egyházfi és néhány ministráns gyerek a település minden egyes hívő egyháztag házához ellátogat, hogy megszentelje, alaposan megfüstölje.
A kántor az ajtóra felírta a három király nevének kezdőbetűjét és az éppen időszerű évszámot. Ezt követően a háziak megvendégelték az egész kompániát. Egy régi egyházi adó jelenik meg az ilyenkor nekik adott javadalmakban: ugyanis minden háznál kaptak aszaltszilvát, diót, kolbászt, lisztet, szalonnát és tojást, amit a pap és a kántor egymás között osztott szét, leginkább úgy, hogy minden egyharmada a kántoré, kétharmada pedig a papé lett.
A néprajzkutató elmondta, hogy régi írások tanúsága szerint ezt a javadalmat még a kántor díjlevelébe is belefoglalták.
– A 20. század elejéig a Szeged környéki falvakban, tanyákon, de még szülőfalumban Újkígyóson és a szomszédos Csanádapácán is a házszenteléskor a tisztaszoba asztalára búzát és almát, másutt még tollat is tettek, hogy szerencséjük legyen az előttük álló esztendőben termésben, jószágban egyaránt – fogalmazott.
Hozzátette, hogy középkori eredetű dramatikus szokás is tartozik az ünnephez, jelesül is a háromkirályjárás szokása. A békés megyei Endrődön ma is élő hagyomány szerint a házról házra járó fiúgyermekek jellegzetes viseletdarabja volt a díszes süveg, fontos kellékük a többnyire kiugratható szerkezetre szerelt csillag. A fönnmaradt szokásleírások egy részében már csak a szereplők elnevezése sejteti, hogy a háromkirályjárás valamikor dramatikus jellegű játék volt. Többnyire már csak az adománykérő, ünnepköszöntő háromkirályjárás változatait ismerjük.
– Az ezen a napon megszentelt víz elengedhetetlenül fontos szentelménye volt a régi paraszti életnek. Öreganyáink meghintették a ház ajtaja előtt a földet, hogy a gonosz elkerülje a házat, gyógyítottak vele, de még a kútba is cseppentettek belőle, hogy tiszta és jó ízű vize legyen – zárta gondolatait Harangozó Imre.
