— Budapesten született, dolgozott a fővárosban, Miskolcon, Kaposváron. Miért éppen Békéscsabára vezetett az útja?— Majdnem véletlenül alakult így. A magánéletem éppen zűrös volt és hirtelen felindulásból felmondtam az évadnyitó társulaton. A következő lépésként felhívtam a békéscsabai színház akkori igazgatóját, akivel Miskolcon már dolgoztam együtt, hogy lenne-e számomra helye. Háromszor elszerződtem a Viharsarokból, de mindig visszacsalogatott a város. Szerettem Pesten élni, fiatalon élveztem a nyüzsgést, a rengeteg előadást, de most már semmiért nem cserélném el a békéscsabai életem.
— Milyen karaktereket formált meg a színészi pályafutása során?
— Hősöket soha, hiszen mindössze 172 centiméter magas vagyok. Színházi berkekben az a szlogen, hogy ha valaki öt kedvenc szerepet fel tud sorolni az élete végén, akkor már érdemes volt a pályán maradnia. Én annak a 160-170 karakternek, amit eljátszottam, legalább az egyharmadát nagyon szerettem. Ebben volt mese, operett, musical, Shakespeare. Operettet már nem szívesen játszanék, annak ellenére, hogy anno táncos komikusnak szerződtem ide. Érdekes, 33 éves már ráncos komikusnak, öregnek tartottam magamat. Nem tudom, hogy ha az akkori, krisztusi korban lévő énem most rám nézne, mint gondolna.
— Volt olyan szerepálma, ami nem valósult meg?
— Egyetlen egyet tudnák mondani pályakezdő koromból, a III. Richárdot. Mégsem sorolnám a nem beteljesedett szerepálmok közé, mert ha megkaptam volna, elrontottam volna.
— A napokban töltötte be a 70. évét. Nagy ünnepléssel köszöntötték?
— Felköszöntöttek a színházban, aminek nagyon örültem. Így semmire nem gondoltam, amikor Tege Antal kollégám lecsábított a nagyszínpadra, hogy ott szeretne pár szót mondani, ahol anno az osztályaimmal tíz évig sokat játszottam, amikor tanítottam a színház mellett működő iskolában. Köszöntött a feleségével, Kiss Katival együtt. S egyszer csak felment a függöny, ott állt 80 ember. Mindenfajta műsorszámot csináltak, jöttek volt diákjaim az ország minden feléből. Volt, aki Szatmárnémetiből televízión keresztül üzent. Bevallom, elsírtam magam.
— Mit kíván magának?
— További boldogságot a nejemmel, egészséget és sok munkát.
