Szépen előkészítettük az ünnepi asztalt, minden a helyén, a konyhában azonban a rántott hal mozogni kezd, és elindul a pultról lefelé, miközben a karácsonyfa is gyanús szögben dől meg: ilyen is lehet az ünnep, ha rakoncátlan állataink megnehezítik.
Nincs is annál jobb, mint hogy kutyát, macskát tartunk otthon: csökkentik a stresszt, bizonyítottan egészségesebbé tesznek, oldják az oly sok bajért felelős magányt, és van kivel összebújni a hideg téli estéken. Családtagok ők, akik akár ajándékot is kapnak a karácsonyfa alá, vagy nekik is készítünk ünnepi menüt. Ám a karácsonyi készülődés – főleg olyan állatok esetében, akik csak a lakásban vannak egész nap – igen bonyolulttá válik, ha az örökké éhes és játékra kész kedvencek nekiállnak kutakodni a konyhában, beszabadulnak a kamrába, vagy rájönnek, hogy a díszeket is lehet vadászni a fáról, az ablakból – akárhonnan.
Ne hagyjunk elöl semmit!
Ha még csak friss állattartók vagyunk kevés gyakorlattal, vagy új állatunk van, esetleg csak kapkodunk, akkor bizony a főzőcskézés során nem figyelünk arra, hogy az állatoktól kellően megóvjuk a hozzávalókat vagy a kész fogásokat. Elég csak öt percre fedetlenül hagyni a pulton hűlni a kocsonyát, pácolódni a húst, vagy pihenni a kelt tésztát: varázslatos módon tűnnek el az éhes szájakban, hogy aztán bosszúsan kezdhessünk elölről mindent a vásárlástól kezdve. Hogy minimalizáljuk a károkat, próbáljuk meg folyamatosan zárni a konyhát, akár egy kis cetlit is kitehetünk emlékeztetőül az ajtóra. Fontos, hogy mielőtt kimegyünk, győződjünk meg róla, hogy a macska nem bújt el a konyha valamelyik sarkában, és csak utána hagyjuk el a helyiséget. Ha a konyhánk nem zárható, akkor szerezzünk be jó sok szorosan záródó műanyag dobozt, tortafedőt, alufóliát, és fedjünk le mindent, amit csak lehet, vagy zárjuk dobozba. A kutyák valamiért szeretik a kelt tésztát nyersen, de a gyomrukban tovább kelhet, és ez elég veszélyes lehet, ezért fontos, hogy azt se hagyjuk elöl, csak ha bedobozoltuk. Még a serpenyőben saját zsírjában hűlő húsok sincsenek biztonságban, minimum egy jól illeszkedő fedő legyen rajtuk. A szépen megterített asztalra aztán persze már a díszes tálalóedényekben tesszük az ételt, mindenki nyugalma és biztonsága érdekében erre az időre zárjuk be valamelyik szobába az állatot elegendő vízzel, élelemmel és alommal, vagy legalább egyvalaki mindig üljön az asztalnál, és felügyelje, nehogy lába keljen a sok finomságnak.
Nem csak a konyhát kell óvni
Persze nemcsak azért kell távol tartani az állatokat az általunk fogyasztott ételektől, mert minket ér kár, hanem azért is, hogy az állat is egészséges maradjon. A kelt tésztáról már szóltunk, de a szálkás hal, a csöves csont sem feltétlenül való állatszájba, ahogy a forró leves sem vagy a sütemény sem. A szövevényesen kitervelt lopási kísérletek ráadásul balesetveszélyesek ránk és az állatra nézve is: tányérok törnek, poharak robbannak szét, ahogy az állat elmenekül a zsákmánnyal a szájában, és minden erejével iszkol a búvóhelyére. Emellett tudnunk kell, hogy a zsíros, fűszeres ételek nem valók állatoknak. Nekünk finomak, és neki is ízlik, de a túl sok zsír – legyen az kocsonya, sült hús zsírja, vagy bármi más – hasmenést okozhat, a hagymafélékkel egyetemben. A csípős halászlé és a puffasztó hatású töltött káposzta sem való állatgyomorba, hányás, hasmenés, fájdalmas görcs lehet a vége, mi meg tölthetjük az ünnepeket az állatorvosi ügyeleten. Hasonló okból ne engedjük, hogy az állat diót, mákot, édességet egyen, pláne csokit, vagy a kutya xilitet: miközben az embereknek kiváló cukorpótló, a kutyáknak erős méreg már kis mennyiségben is.
Forrás: Ridikül
