Voltaképpen senki sem szereti, ha megmondják neki, mit tegyen. Nincsenek ezzel másként a gyermekek sem, így nem csoda, ha a parancsolgatással nem megyünk sokra. A téma egyik szakértője, az amerikai Jennifer Lehr úgy véli, a trükk az, hogy megpróbáljuk együttműködésre bírni a gyerekeket – írta a csalad.hu.
Inkább kérjünk, mint utasítsunk
Ha mélyen magunkba nézünk, mi sem szeretjük, ha parancsolgatnak nekünk, ezért ne csodálkozzunk, ha a „most rögtön rendet raksz a szobádban!” nem működik. Pláne, ha a gyerek egy kicsit rendetlenebb környezetben érzi otthonosan magát.
Akkor már többre megyünk azzal, ha megpróbáljuk megbeszélni vele, miért fontos a rend, engedünk neki egy kis játékteret abban, mikor pakoljon össze, és kisebb gyerek esetében akár még valamilyen játékot is kitalálhatunk. Mindez persze kicsit bonyolultabb, mint egy mondattal elintézni az egészet, de az biztos, hogy hosszú távon többre megyünk vele.
Ne csak egyszerűen dicsérjünk, inkább értékeljünk
A szimpla dicséret jól hangzik, de hosszú távon rossz irányba viheti a gyereket, mert arra kondicionálja, hogy minden egyes cselekedetét értékelik, így a megfelelés kényszere vezeti majd a tetteit. Jobbat teszünk vele, ha az egyszerű dicséret helyett értékeljük munkáját, cselekedetét, kiemelve, mi tetszik benne, esetleg megemlítve, hogy mi nem.
A gyerek is ember
Már babakorban adjuk meg neki a tiszteletet és a személyes teret, tiszteljük az érzéseit, gondolatait, érdeklődését. „Sok ember néha csak felkapja a gyereket, mint egy tasak zöldséget, pedig lehet, hogy a baba a maga szintjén éppen valami számára nagyon fontos dolgot tanulmányoz a világban. Tehát mielőtt felvesszük, mondjuk meg neki, mi fog vele történni, várjunk pár másodpercet, adjunk neki esélyt az együttműködésre” – hangsúlyozta a szakértő, Jennifer Lehr.
Forrás: csalad.hu, hirado.hu
