Hol gól, hol nem gól – nagyot domborítottak a csabai kis Csirkefogók Szentesen

Ebben a szezonban, a Gyermek IV-es korcsoportba, eredendően a 2008-as születésű fiúk és leányok játszanak (a szabályok szerint 13-14 éves korig még lehetnek vegyes csapatok), ám nem egyszer a fiatalabb, a 2009-es, Baby-korcsoportból is besegítenek. (Most is így történt.)

Már ezeken, a gyermekmeccseken is többfrontos a tűz: a vízben, a kispadon és természetesen a lelátón, ahol a szülők teljes mellszélességben reprezentálják a történéseket. Sőt! Ha úgy vesszük, az utóbbi halmaz lélektana százszor kacifántosabb, mint a másik kettőé.

Például az első számú célpont/ellenség naná, hogy mindig a szemben álló fehér ruhás bíró; és általában, ha vesztésre áll az együttes, akkor mindig rosszul fúj, mert nem lát, pedig szemüveges.

S nyilván suta az a párhuzam, hogy míg Kemény Dénest egy-egy megnyert bajnokság után a vízbe dobták a tanítványai, addig azonban itt, a rosszul reagáló (értsd a nem tetszően értékelő) sípmestert hajítanák a szülők a medencébe – persze csak virtuálisan.

A négy derbi közül az utolsó, a csongrádiakkal nagyon idegborzoló volt. Az egyik anyukát, Zimbránné Rakovszki Szilviát többek között már-már a szívinfarktus környékezte az egyik roppant forró eksön alatt. „Nem akarom, hogy Szentesen temessenek el, – vázolta a fel a sarkos jövőt –, mert aztán még itt fogok kísérteni.”

Egyébként számtalanszor egy újfajta technikát alkalmazták a csongrádiak: mondjuk, a csabai barátaikhoz került a labda, előbb-utóbb kiretusálták az ellenfelet a vízből: azaz derékig kiemelkedve ránehezedtek a teljes súlyukkal az ellenfélre, miközben sípzsonglőrnek valószínűleg homokszem került a munkaeszközébe, mert nem lehetett hallani az izgalmas megoldással kapcsolatos nemtetszését.

S amikor a Tisza-partiak hengerével (hengerével?) síp került a találkozó végére, a sportszerűség jegyében, a lelátó ellenfél-térféren,  majdhogynem pávatáncot lejtettek a felnőttek.

Amúgy a csabai formáció szombaton a Gyula ellen 18-0-ra, a Hódmezővásárhely ellen 16-7-re, vasárnap a Szeged II. ellen 16-2-re nyert, és finálémérkőzésben 9-6-ra maradt alul a csongrádiakkal szemben.

De javallom, álljon itt Csabai Zoltán (Zozó), a viharsarkiak trénerének az értékelője is:

„Összességében a négy meccs egyetlen negyedétől eltekintve elégedett vagyok. A kicsit gyengébb csapatokkal gyakorolhattunk – többek között a szoros emberfogást, a lefordulásokat, amely jól is ment. Míg a csongrádiakkal zajló küzdelem volt az, ami szintfelmérő volt ebben a csoportban.

A csongrádiak ellen három negyeden keresztül egészen jól tartottuk magunkat; noha addig is voltak hibák, amit még tudtunk kompenzálni – a lőtt gólok számában is. A végén viszont már elfogyott ez a történet, és kihagyott helyzetekből (melyből volt vagy hat) kialakuló ellenfél-támadásokat már nem tudtuk megszűrni.

Azonfelül ez a negyedik, ki-ki játék volt, és itt tűnt ki, hogy kevés a cserénk; miközben a kisebbek, főleg a 2009-esek a másik három találkozón nagyon szép megoldást alkalmaztak: gólokat szereztek, szépen szereltek. Továbbá annak is örülök, hogy a csereként szereplő játékosok is alacsony gólszámon tudták tartani az ellenfelet: az első három meccsen összesen 9-et kaptunk, viszont sokat lőttünk, amelyben kifejezetten oroszlánrészt vállaltak a kicsik, akik a Babyből jöttek hozzánk játszani.

 ***

És akik a két napon vízbeszálltak: Bazsó Máté Csaba, Berta Áron, Csüllög Csongor, Földi Márk Maxim, Gyuricza István, Korcsok Nándor László, Laurinyecz Gergő, Nagy Ákos, Pónya Olivér, Puha Zalán Zoltán, Rácz Domonkos, Szatmári Levente, Szathmáry Zsombor, Zimbrán Milán és Such Bertold (kapus).

Galéria