Felnőtt korában egy ember egész éves oxigénszükségletét kívánta megtermelni és a káros szén-dioxidot szerette volna elnyelni. Tervezte, hogy lombfelületén megköti a port, a csapadékot pedig megszelídítve juttatja a talajra, ezzel is gátolva az eróziót. Évtizedekig szerette volna nyári melegben párologtatásával és árnyékával hűteni a környezetét.
Arra készült, hogy elzárja a vad szelek kártékony útját, hogy hangszigetelőként csökkenti az autók zaját. Színével, virágaival, az ágain csicsergő madarakkal fel akarta üdíteni az arra sétáló, kerékpározó békéscsabaiak szívét-lelkét. Az állatokra is gondolt: lakóhelyet és táplálékot kívánt nyújtani nekik. Aztán az is eszébe jutott, mi lesz vele, ha megöregszik, és helyét átadja az utódjának. Lélekben ilyenkor elmosolyodott, mert tudta, tüzelőként meleget adhat, vagy testéből könyv, bútor és akár bölcső is készülhet.
Érezte, hogy élete során sok segítségre szorulhat. A rágcsálóktól hálóval védik meg a kérgét, aszályos időszakban öntözéssel biztosítják számára az éltető vizet. A tavasz elején lemosó permetezéssel gyógyítják a gombás betegségét és így előzik meg a levéltetvek elszaporodását is. De arra nem számított, hogy van, akitől nem lehet megmenteni. Az embertől. Attól az embertől, aki nem kíméli a fák életét. Így hát ő, a Csabaparknál, a kerékpárút mellett szépen gyarapodó és zöldülő ifjú áldozatul esett egy ember erőfitogtatásának vagy céltalan haragjának. Bármi is volt az indíték, a kegyetlen valóság, hogy valaki szó szerint derékba törte az életét.
A barbár cselekedett megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan. Az eset nyomán kérdések sora merül fel bennem.
Úgy érzem, a környezetemben oly sokan féltik, szeretik és óvják tudatosan a természetet. Hiába?
A közelmúltban nagyszerű kezdeményezésképp alakult egy kifejezetten fásítással foglalkozó civil szervezet Csabán. Munkájukat az egész város rokonszenve kíséri. Hiába?
Az önkormányzat kiemelt figyelmet fordít a környezetvédelemre, és Békéscsaba történetében először van tanácsnoka a környezetvédelem ügyének. Hiába?
Az országgyűlés fontos döntéseket hoz a zöldterületek megóvása és gyarapítása érdekében. Ezen a héten a Klíma- és Természetvédelmi Akcióterv keretei között szavaztunk arról, hogy minden újszülött után tíz fát ültessünk az országban. Hiába?
A válasz a kérdésekre kizárólag a határozott „NEM HIÁBA” lehet! Legyünk szeretettel és felelősséggel a fák iránt! Gondozuk őket, hogy ők is elvégezhessék feladatukat az Élet védelme érdekében. Ha a természet meghal, ha a fák kipusztulnak, az emberiség élete is véget ér.
Herczeg Tamás, országgyűlési képviselő, békéscsabai polgár, édesapa, nagyapa
