Hevesi Kriszta: A gyerekem segített visszatalálni önmagamhoz

2021. május 13. 07:22 | Such Tamás

A szarvasi származású, bő három évtizede Csabán élő Hevesi Kriszta egyre csodálatosabb képeket oszt meg a közösségi oldalon. Kedvenc témája az emberábrázolás, azon belül pedig szívesen fest realisztikus portrét, vagy összetettebb szimbolikus kompozíciót is.

15 éve saját vállalkozásában a Hevesi Krisztina Interior Designban lakberendező és 10 éve a BSZC Zwack tagiskola művésztanára. Nem mellesleg négy fantasztikus lánya van (Rebeka 32, Annabella 27, Lídia 18 és Maya 15 évesek).

„Már egészen pici koromban, úgy ötévesen lenyűgöztek a művészeti alkotások, különösen a festmények – meséli Hevesi Kriszta. –  Ráadásul édesanyám is mindig nagyon szeretett rajzolni. Az érettségi előtt a fejébe vette, hogy majd divattervezőnek tanul Budapesten, de a nagyszüleim nem engedték.”

Kriszta anyukájának rengeteg művészeti albuma volt otthonukban. Az én múzeumom című sorozat volt az egyik kedvencük, amelynek egy-egy kiadványa, egy korszakon belül három művészt mutatott be.

„Anya felolvasta a festők életútjait – folytatja –; a következő oldalak tetején üres volt a lap, az alján egy képelemzést jelentettek meg. A füzet hátsó oldalának zsebébe pedig a szerzők képeit tették be. És a képelemzés által ki kellett találni, hogy melyik képet, hova ragasszuk be. Nagyon szerettem ezt a játékot; akkoriban nekünk ez volt az Activity.

 

Hevesi Kriszta – Fotó: behir.hu/Such Tamás

 

Így rögtön Leonardo Sziklás Madonnáját, majd Velazquez Margarita infánsnőjét másoltam le színes ceruzával – az utóbbi egy 5 éves kislány volt, így könnyen azonosultam is vele. Miután elég hamar rájöttem, hogy jól megy a rajzolás, így ez lett a hobbim, a szenvedélyem. Későbbiekben a pályaválasztásomat is ez határozta meg.

Eleinte anyukám foglalkozott velem, később pedig rajzszakkörre jártam Szarvason Zsák István festőművészhez. Zsáky rendszeresen elküldte a tanítványai munkáit különböző pályázatokra, illetve nemzetközi pályázatokra is, többek között az egyik képemet Japánban ezüst oklevéllel díjaztak.”

A gimnáziumot a szegedi Tömörkényben István Művészeti Szakközépiskolában végezte textiltervező szakon, többek között Zoltánfy István és Barczánfalvi Ferenc voltak a mesterei. Majd az Iparművészeti Főiskolára jelmeztervezőnek jelentkezett, ahova nem sikerült bejutnia. Hozzáteszi, nem mellesleg Annabella leányát ugyanoda már az első kanyarban felvették.

„Az érettségit követően Ruzicskay György Kossuth-díjas festőművész szarvasi műtermében tevékenykedtem az életmű-kiállítása létrehozásában. Közben továbbra is jelmeztervezőnek készültem, de előtte úgy voltam vele, hogy elmegyek a filmgyárba dolgozni. Fel is vettek… anyám azonban ugyanazt eljátszotta velem, mint annak idején vele a szülei.

 

Hevesi Kriszta – Fotó: behir.hu/Such Tamás

 

Így a főváros helyett ismét Szegedre kerültem, a Juhász Gyula Főiskola földrajz-rajz szakára. Majd különböző okok miatt a magánéletem olyan fordulatot vett, hogy a karrierépítés helyett a családalapítást választottam és megszületett Rebeka lányom (Hesi Bebi – S. T.), aki mára egy ragyogó tehetséges ügyvédnő Budapesten.

Majd négy és fél évre rá világra jött Annabella, aki a MOME formatervező szakán diplomázott. Férjével közös cégében most például a Magyar Állami Operaház felújítási projektjében ő tervezi a közösségi terek bútorait. Azonfelül október óta egy csodálatosan szép kisfiú, Ármin anyukája.

„Annyira imádtam a gyerekeimet – teszi hozzá –, hogy abszolút ők élveztek prioritást, így nem tudtam a művészi alkotófolyamatot a gyerekneveléssel összeegyeztetni. Amikor már nagyobbak lettek, egyre jobban kezdett el feszíteni az az érzés, hogy végre olyan munkám legyen, ami én vagyok, amihez igazán van képességem. Így a fővárosban elvégeztem a szakmában egyik legszínvonalasabb lakberendező iskolát. De mivel engem az érzelmeim mindig jobban vezéreltek, mint a racionalitás, ezek után még két kislányt szültem: Lidit és Mayát. Egyszóval nem unatkoztam: a gyerekeknek varrtam, kötöttem, különórákra hordtam őket, sütöttem, főztem – amit nagyon imádok – mint egy nagymama. Ebben éltem ki az alkotó energiáimat.”

Tíz évvel ezelőtt, amikor Annabella még a BEG művészeti osztályába járt, Kriszta az ő hatására kezdett újra rajzolni, festeni.

„Furcsa az élet – jegyzi meg –, amikor a saját gyermeked segít újra visszatalálni önmagadhoz. Nagyon hálás vagyok neki ezért. Tanárként és lakberendezőként maximalistának tartom magam, így időszűkében a festés többé-kevésbé hobbi maradt. Az elmúlt hónapokban viszont eldöntettem, hogy itt az ideje, hogy ezen a területen is kihozzam magamból a legtöbbet: fessek, fessek és fessek.”

 

Hevesi Kriszta – Fotó: behir.hu/Such Tamás

 

 

További programok »

FEL