Az első, kilenc példányból álló csapatot augusztus 18-án, a kardoskúti Fehér-tó medrének legnyugatibb pontján észlelték igazgatóságunk munkatársai. A kis csapat a kiszáradt mederbe, a sóballák közé ereszkedett be, ahol táplálékul szolgáló ízeltlábúakat, pókokat kerestek. A következő napokban is rendszeresen megfigyeltünk itt havasi liléket. A legnagyobb mennyiséget, 40 példányt augusztus 25-én regisztráltuk, ami ebben a térségben rekordnak számít. Még az ősz első napjaiban is szép számban állomásoztak itt, szeptember 4-én 26 példányt láttunk egy csapatban.
A Cserebökényi pusztákon augusztus 19-én figyeltünk meg először havasi liléket. A 15 példányból álló csapat a puszta rövidfüvű, szikpadkás részén tartózkodott. Laza vonalban haladva keresgéltek, táplálkoztak, majd egy csoportba állva pihentek, tollászkodtak. Néhány napig maradtak itt. Később Cserebökény egy távolabbi, rövidre legeltetett pusztáján is előkerült 4-7 havasi lile.
A Dévaványai-Ecsegi pusztákon eddig csupán egyetlen példány bukkant fel. Augusztus végén láttuk, amint az atyaszegi puszták felett átrepült, de nem szállt le.
A Kígyósi-pusztán a havasi lile szórványos átvonulónak számít. Nem minden évben bukkan fel, de volt olyan esztendő is, amikor 41 példányból álló csapatot figyeltünk meg. Idén eddig egyetlen példány sem került szem elé.
A KMNPI Makói Tájegységét és Kis-Sárrét részterületét ritkán érinti a havasi lilék vonulási útvonala. Ahogyan az elmúlt néhány évben, úgy az idén sem bukkantak fel errefelé.
A havasi lilék az északi tundrákon költenek, s a telet Afrikában, a Száhel-övezettől délre eső területeken költik. Az Alföld tradicionális megállóhelyüknek számít, tőlünk délebbre már ritkán állomásoznak. A faj érdekessége, hogy a tojó nagyobb és jóval színesebb, mint a hím. A fészkelésnél is más a feladatmegosztás, mint a legtöbb madárfajnál: a havasi liléknél ugyanis csak a hím kotlik a tojásokon. (Ez egyébként más partimadár-fajoknál, például a víztaposóknál is előfordul).
Forrás: KMNP
