Családias körben, de annál nagyobb érdeklődéssel indult az irodalmi est a Művész Kávéházban, ahol az írót Kiss László, a Bárka folyóirat szerkesztője faggatta. Mint kiderült, a szerző Szegeden a Tömörkény István Gimnázium tanulója volt, azonban ezt a döntést még nem a kultúra iránti rajongás határozta meg, általános iskolai osztálytársakkal együtt folytatta tanulmányait. Édesapja irodalomtörténész, így szinte adott volt, hogy könyvek között nő fel, ennek ellenére nehezen tanult meg olvasni. Felidézte, hogy bár több irodalmi pályázaton indult a gimnáziumi évek alatt, díjakat mégsem nyert, első regénye végül 2001-ben jelent meg, az Igazak című regény pedig idén került a könyvesboltok polcaira.
– Ma már egyre kevesebben fogyasztanak úgy történeteket, hogy azokat ők alkotják, a legtöbben azokat már készen kapják. Pedig akik tudnak történeteket alkotni, sokkal kreatívabbak lesznek és könnyebben találnak megoldást egy-egy problémára – fogalmazott Bene Zoltán.
Az Igazak című regénye a szívéhez nagyon közel álló Szegeden játszódik, három idősíkban: a 19., a 20. és most, a 21. század elején. A főszereplők minden évszázadban mások, Igaz Gergely, Igaz Gerő, Igaz Gergő, valamint családjaik kerülnek a középpontba. Mint ahogy Kiss László a beszélgetés alatt megfejtette: az első rész inkább kalandregényként, a második krimiként, a harmadik pedig az élet, a létezés értelmét kereső írásként definiálható.
Az író nem véletlenül választotta ezeket az időszakokat, hiszen mindegyik egy-egy korszakhatárnak számít. A 19. század eleji történet a reformkor előtti éveket idézi fel, a második szakasz 1920 környékén, a nagy háborút követően a francia gyarmati hadsereg szegedi megszállását mutatja be, a harmadik rész pedig a koronavírus-járvány megjelenéséhez kapcsolódik. Bene Zoltán szerint napjainkban is egy korszakhatárhoz érkeztünk, amikor alapvetően megváltozik az ember pszichés környezete, az organikus közösségek megszűntek. Mint fogalmazott: a nagy családok korszaka korábban véget ért, de már kis családok sincsenek. Hangsúlyozta: ugyan soha nem éltünk még ilyen jól, de mintha kihúzták volna a talajt a lábunk alól, eltűnt a biztonságérzetünk.
