Szabados Béla, Fehérvári Júlia, Bohus Richárd, Hajtman Tamás. Tudják mi a közös bennük? Nem árulunk zsákba macskát: valamennyien klubunk kiváló úszói és mindannyian az Egyesült Államokban folytatták felsőfokú tanulmányaikat és a sportot. Bocsánat: az utóbbi idén augusztus 23-ától lesz amerikai egyetemista. A Békéscsabai Előre Úszóklub interjúja.
Miért döntöttél te is úgy, hogy az Egyesült Államokban tanulsz és sportolsz tovább?
Még csak éppen elkezdtem a középiskolát, amikor klubtársam, Fehérvári Julcsi utolsó éves volt az Andrássy Gyula Gimnáziumban, és érettségi előtt állt, vagyis egy évig még iskolatársak voltunk. Ő ekkoriban tervezte, hogy az USÁ-ban folytatja tanulmányait. Már a középiskolában, majd amikor hazajött nyaranta, sokat beszélgettünk erről a lehetőségről, és nekem is megtetszett az ötlet. Így döntöttem az érettségi felé haladva, hogy én is megpróbálok egy sportösztöndíjat kiharcolni.
Mit fogsz tanulni az Egyesült Államokban?
Sokáig nem tudtam elönteni, mit tanuljak tovább. Abban biztos voltam, hogy a mérnöki pályát célzom meg, hiszen matematikából mindig is jó voltam. Az érettségim is 95 százalékosra sikeredett. Először az építészmérnökire gondoltam, végül a villamosmérnöki pálya mellett döntöttem. Mégpedig egy osztálytársam, az atléta Szigeti Balázs hatására, aki ma már Budapesten a Műszaki Egyetem hallgatója. Neki, sajnos, a hazai egyetem mellett nem adatik meg a lehetőség, hogy tovább sportoljon, Amerikában azonban jobban össze lehet hangolni a tanulást és az úszást. Érettségi után keresgéltem, de sehol nem adódott százszázalékos ösztöndíj lehetőség. Még Julcsi is segített, az ő egyetemén is próbálkoztam, de ott éppen megszűnt a teljes ösztöndíj-lehetőség. Nem adtam föl, kivártam egy évet és tovább keresgéltem. Felvettem a kapcsolatot az Easy Go To USA tanácsadó irodával, ők segítettek. Kör-emailt küldtek az úszóklubokkal rendelkező egyetemeknek, kaptam egy edzői névsort, és én is igyekeztem velük felvenni a kapcsolatot. Végül befutott öt olyan ajánlat, amely százszázalékos sportösztöndíjat kínált.
Végül melyiket választottad?
Egy Észak-közép amerikait, nevezetesen a Wyoming állambeli Universyti of Wyoming Egyetemet, amely a 32 ezres lélekszámú Laramie városában található, Denvertől nem messze. Egyébként végül a kiválasztásban Julcsi és Bohus Ricsi, meg egyetemi barátaik is segítettek. (Érdekesség, hogy itt Hajtman Tamás egész évben magaslati edzőtáborban érezheti magát, ugyanis a város a tengerszint fölött 2184 méterre található – a szerk.).
Idén kevés versenyen vettél részt itthon. Ez nem befolyásolt semmit a felvételben?
Alapvetően semmit. De tény, így adódott az idei szezon: kevés lehetőségem volt a versenyzésre, ott sem mindig úgy sikerült, ahogy szerettük volna edzőmmel, Szarvas Jánossal. Az az igazság, hogy erősen összpontosítottam az amerikai lehetőségekre, ez is befolyásolta az idei eredményességemet. De jövő évre megmutatom: nem tűntem el!
Tudod már, kik lesznek az edzőid az Egyesült Államokban, illetve az egyetemeden?
Az egyetemi klub vezetőedzője az 53 esztendős Tom Johnson, aki az amerikai úszóválogatott egyik mestere. Róla egyelőre csak annyit tudok, hogy nagyon szigorú. (Egykoron, 1981-85 között Tom Johnson maga is itt tanult, majd több edzői állomás után 1998-tól lett az egyetem edzője, majd vezetőedzője több neves olimpikont nevelt fel – a szerk.). Közvetlen edzőm pedig Dave Denniston lesz, aki a 2000-es athéni olimpián a mellúszásban hatodik, illetve kilencedik helyet szerezte meg. 2005-ben súlyosan megsérült és tolószékbe került. Azóta edzősködik, ő volt az amerikai paralimpiai válogatott szakvezetője. Emellett sok lelkesítő beszédet tart államok-szerte a sérülteknek. Nem mellesleg az Aubum Egyetemen tanult, ami a legnagyobb „sprinterképző” az Egyesült Államokban.
Jávor Péter
