Közel másfélszáz hozzátartozó, barát, munkatárs, játékos és tanítvány gyűlt össze hétfő kora este, a csabai városi sportcsarnok „A” oldali főbejáratánál, hogy együtt emlékezzenek a nemrég elhunyt Szabó Károlyra, azaz a Tanár Úrra.
– Hirtelen három dolog jut az eszembe Karcsi bácsiról – mondta a Fülöp Csaba. A klub elnökségi tagja hozzátette, az egyik a szakmaisága, mert valóban mestere volt a kézilabdának; az elemzéseit öröm volt hallgatni. A másik a sport iránti alázata volt: minden körülmény között a sportnak élt. Végül pedig az embersége, amely a tanár mivoltából fakadt.
– Nagyon fontos volt számára az is – folytatta –, hogy a játékosai ne csak a sportban tudjanak előrejutni, hanem emberként is megállják a helyüket, és a tanulmányi előmenetelük is mindig biztosított legyen. Úgy gondolom, nem véletlenül nevezték őt Tanár Úrnak – nemcsak a sport berkein belül, hanem a szélesebb körben is.
Bárány Béla, az egyesület egykori technikai vezetője elmesélte, hogy már általános ötödikes kora óta ismerte Szabó Tanár Urat. A csabai 1-esbe jártak, ahol Fekete Pál, a város díszpolgára volt az osztályfőnökük, és az orosztanáruk; és kvázi a Csányi utcai MÁV, salakospályáján nőttek fel. Az Előrénél 21 évig dolgoztak egymás mellett.
– Ő volt a békéscsabai kézilabda doenje – húzta alá Tobak Lászlóné Magdika, a 1982-ben ezüstérmet szerzett csapat kapitánya –, aki nagyon sokat tett a kézilabdáért, mind iskolás-, mind klubszinten, és a nevéhez fűződnek a legnagyobb csabai eredmények. Csodálatos, kiegyensúlyozott ember volt: szakmailag, emberileg, ebből kifolyólag könnyen megtalálta a hangot a játékosokkal. Az elmúlt negyven évben teljesen összefonódott a neve a békéscsabai kézilabdával.
– A Tanúr Úrnak az élete volt ez a gyönyörű játék – fogalmazott Skaliczki László mesteredző –, és rengeteget tett érte. Még játékosként ismertem meg, de már akkor igazi példakép volt. Később együtt tanítottunk, majd sikerült itt, a sportcsarnokban együtt dolgoznunk. Egy olyan embert ismertem meg benne, aki példa lehet a kézilabdás, a tanári társadalom számára, és azt gondolom, hogy nyomot hagyott maga után – hiszen ez a sok ember, aki most megjelent, mind az ő emlékét őrzi, és reméljük, hogy a szívünkben tovább él az lénye, a kisugárzása.
Galéria
A Tanár Úrnak három otthona volt: a valódi, az iskola (a Közgé) és a sportcsarnok.
Április 19-én lett volna 77 éves.
