A tárlat létrejöttének története legalább annyira szívmelengető, mint maguk a képek. Szabadiné Stefanik Erzsébet ugyanis nem csupán alkotóként, hanem önkéntesként is kapcsolódik a Mécses Szolgáló Közösség Egyesülethez, amelyhez a békéscsabai Kőszikla Alapszolgáltatási Központ is tartozik. Az alkotó péntekenként látogat el a Kősziklába, ahol az ott dolgozó, illetve támogatott fiatalokkal közösen rajzol és alkot.
A kezdeményezésnek különösen szép hozadéka van. Az intézménynél olyan fiatalok is dolgoznak, akik valamilyen egészségügyi problémával, pszichiátriai betegséggel vagy autizmussal élnek. Védett foglalkoztatás keretében többek között papírtáskákat, ajándékcsomagolásokat készítenek, de a pénteki munkaidő végeztével sokan szívesen maradnak még egy kis közös rajzolásra, festésre.
Erzsébet nem művészetterapeutaként érkezik hozzájuk, nincs ilyen végzettsége, egyszerűen csak szereti a rajzolást, és ezt az örömöt szeretné továbbadni. Ahogy mesélte, legalább harminc fiatal kapcsolódik valamilyen formában az intézményhez, és közülük sokan örömmel vesznek részt a közös alkotásban.
Galéria
A Mécses Szolgáló Közösség Egyesület elnöke, Nelhübel-Oláh Henriette a kiállítás megnyitóján külön kiemelte az alkotó önzetlen munkáját, valamint azt, hogy milyen sokat jelent a fiataloknak ez a rendszeres, közös időtöltés.
De nézzük, honnan indult ez a ceruzás történet! Erzsébet már a hetvenes években, a békéscsabai Tiszti Klubban elkezdett rajzolni, később azonban a családalapítás, a gyermeknevelés miatt egy időre háttérbe szorult a művészet. Aztán 1996-ban, az Ifjúsági Házban rendezett Százszorszép Fesztiválon ismét megmutatta alkotásait, és ezzel új lendületet kapott a pályája.
Azóta számos alkotótáborban vett részt és a zárókiállításokon, valamint önálló tárlatokon is bemutatkozott. Alkotásai között leginkább grafitceruzával készült portrékat találunk. Szívesen örökíti meg családtagjait: két fiát, unokáját, édesanyját és nagymamáját is megrajzolta már. A női arcok különösen közel állnak hozzá. Emellett akvarellel és akrillal készült festményei is vannak, ezeken templomok, virágok és tájképek jelennek meg.
Forrás: Szabadiné Stefanik Erzsébet
Arra a kérdésre, mi indította el annak idején ezen az úton, egy egyszerű, mégis sokatmondó gondolattal válaszolt: mindig csodálta, hogy egy grafitceruzával, egy darabka papíron milyen gyönyörűségeket lehet létrehozni. Talán ez a csodálat az, ami azóta sem kopott ki belőle.
A kiállításnak egy latin jelmondat is különleges keretet ad: Ad maiorem Dei gloriam, vagyis mindent Isten nagyobb dicsőségére. Számára az alkotás, a család, a hit és a másoknak nyújtott segítség valahol ugyanannak a történetnek a részei.
A Bethesda Kávéházban november végéig megtekinthető, mintegy harminc alkotást felvonultató tárlat így nem egyszerűen egy festmény- és rajzkiállítás.
