A dolog bája, hogy Fodor Rajmund – aki nem mellesleg Fodor Ádámnak, a csabai csirkefogók vezetőedzőjének a bátyja – a szarvasi Szent Klára Gyógyfürdő 25-ös medencéjében kereken 25 meccset vezet. A nemzetközi minősítéssel rendelkező játékvezető szemmel láthatóan az ellenség térfelén is a topon van (értsd nem játékos, hanem bíró). Türelmes, a gyerekeknek segít, a szülők nem akarják a vízbe lökni… egyszóval jól érzi magát az uszoda partján is.
Az Angyalföldi SI – Csabai Csirkefogók VK gyermek IV. korcsoportúak összecsapása előtt (tegeződve) beszélgettünk.
– Miért éppen a te nevedet viseli a torna?
– Igazából nincs erre nagyon frappáns válaszom… Mondjuk, ha idejött volna egy szponzor, és hasonlóképp gondol a jövőre, azaz a saját képességei és határain belül megpróbál mindet megtenni azért, hogy a magyar utánpótlásnak egy minőségi tornát szervez, akkor valószínűleg ezt a kupát nem Fodor Rajmundnak hívnák.
– Miközben ma már ez egy brand.
– Szerintem már tavaly branddé vált, ugyanis az egyik olaszországi ismerősöm csapata is itt volt. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy sajnos már másfél éve, a pandémia miatt nagyon kaotikus életet élünk, amely a sportot is megviseli. Ezért azt vallom: minden alkalmat meg kell ragadni arra, hogy a gyerekek, amikor csak tudnak, játsszanak!
– Azt tapasztalatból tudom, ha a pólós gyerekek bármilyen vízbe bemennek, egyből elkezdenek dobálni. De mondjuk egy futó ritkán kezd el futni, ha mondjuk meglát egy pályát stb.
– Igen… És ha vannak csapatok, akik szimpatizálnak a tornával, és elhozzák a gyerekeiket, akkor én nagyon boldog vagyok. Pláne, hogy a Csirkefogók tavaly is, idén is az induló korosztályokból az összes csapatával eljött és helytállt. Továbbá nagyon örülök az öcsém szerepvállalásának Békéscsabán, és szerintem nagyon rendben van a szakmai munkája.
Galéria
– Látsz valami párhuzamot a Kemény Dénes-féle csapatok és a mostani tokiói olimpiai gárda közt? Hiszen szerintem most is minimum meg lehetett volna az ezüst.
– Bíztam benne, hogy döntőbe jutnak. Most is vannak jó játékosok, de mi egy erős, mindent nyerő generáció voltunk. Mérkőzésenként két-három húzóemberünk volt.
– Az olimpiai sikerek generálják a gyerekeket?
– Ezt tőlük kellene megkérdezni. A magam példájából kiindulva, amikor ennyi idős voltam, mint most ők, és megjelent a szegedi uszodában Faragó Tamás, az egyik bálványom, akkor ott maradtam az ő edzésükön is. Vittem magammal a Gallov Rezső-Rajki Béla Korszerű vízilabdázás című könyvét, amelynek a címlapján Tonó szerepel. Nem tudom, hogy a mai fiatalság ebben a digitális környezetben ezt miképp éli meg. A sportban mindig az ikonok, az olimpiai bajnokok jelentették a motivációt.
– Oda mernek menni hozzád?
– Nem jellemző, de az biztos, hogy a tisztelet maximálisan megvan; amikor belépek az uszodába vagy az étterembe, mindenki hangosan köszön. Abszolút nyitott vagyok, néhány nüansznyi instrukcióval őket segítve vezetem a mérkőzéseket. És ha minimálisan is hozzá tudok tenni az edzők munkájához, akkor már megérte egy ilyen tornát szervezni.
Ő és a kisöccse – Fotó: behir.hu/Such Tamás
