A nemzeti park munkatársai összesen közel 120 túráscsoportot azonosítottak a télvégi felmérésük során, amiből az egyedszámukra következtethetnek – írja kmnp.hu.
A szakemberek a júliusi hónapban azokon az élőhelyeken, ahol megtörtént a kaszálás, ott feljegyezték az aktív túrások számát. A kaszálás utáni csapadékos időjárás eredményeként igen nagy aktivitást jegyeztek fel a területeken. A Gulyagyepen a idén júliusban 49 aktív túráscsoportot találtak, a Tompapusztai löszgyep ősgyepén 28 állatot azonosítottak túráscsoportjaik alapján. A friss túráscsoportok száma a kaszálás után jegyezhető fel, amelyekből az éppen aktív földikutyák számára lehet következtetni.
Az idei év táplálékban gazdag, hiszen a tavaszi aszályos, majd a kora nyári esős időszak a kétszikű növények térnyerésének kedvezett, nagy számban hajtottak a pillangósok, köztük a földikutyák egyik kedvelt táplálékforrása, a mogyorós lednek is. A táplálékbőség hozzájárulhat a szokottnál nagyobb nyári aktivitásukhoz is.
A földikutyák életük nagy részét a talajfelszín alatt töltik, csak nagyon ritkán jönnek a felszínre. Az önállósodásuk időszakábantalálkozhatunk kóborló egyedekkel, főleg fiatal felnőttekkel. Talajlakó életmódjuknak köszönhetően nem egyszerű az állományuk felmérése. Magányos életmódot folytatnak, minden állathoz a felszínen külön túráscsoport, a felszín alatt pedig külön – akár több száz méteres – járatrendszer tartozik. A földkupacok tulajdonosa sem minden esetben egyértelmű. Túrásaik összetéveszthetőek más talajlakó emlősök, mint például a vakond vagy a kószapocok túrásaival. Szerencsére rendelkeznek néhány ismertető jeggyel, melyek alapján a szakavatott szemek megállapíthatják, hogy földikutyával van dolgunk. Nem feltétlenül jellemző a nagy túrásméret, és a kupacok egymástól való 1,5-2 méteres távolsága. A földikutyák jelenlétére utalhat, ha járatból kitúrt földben néhány centiméter hosszú, 45 fokos szögben élesen leharapott gyökérdarabokat, tarackokat találunk. Szájuk mögött záródó metszőfogukkal ásnak, és közben a járatból belógó gyökérdarabokat ebben a jellegzetes formában távolítják el.
A földikutyák kizárólag növényi táplálékot fogyasztanak, ismert tápláléknövényei a mezei iringó, ökörfarkkóró, vadmurok, tyúkhúr, mogyorós lednek, zsurló és különböző fűfajok földalatti részei. Vízigényüket is a felvett táplálékon keresztül elégítik ki. A begyűjtött gyökereknek, hagymáknak, gumóknak külön táplálékraktározó kamrákat készítenek, sőt kifejezetten igényesek járataik tisztaságára, külön ürülékgödörrel is rendelkeznek. Az utódok nevelésére pedig levelekkel bélelt fészekgödröt használnak. Az említett állandó járataik a talaj mélyebb részeiben futnak mintegy 25-65 cm mélyen, míg a gyökérzónában az ideiglenes, táplálékszerző járataikat fedezhetjük fel.
Forrás: kmnp.hu
