Ha ilyen növényihulladék-rakással kell dolgoznunk – akár nyáron, akár télen –, az esetleg ide húzódó állatok védelme és a saját lelkiismeretünk megnyugtatása érdekében érdemes az alábbi néhány egyszerű óvintézkedést betartani.
Első lépésben fentről lefelé haladva előbb a vasvilla nyelével, majd kesztyűs kézzel forgassuk át a halmot, így győződve meg arról, hogy nincs-e alatta sün. Ez az óvatosság különösen ajánlott a május-júniusi sünellési időszakban, amikor a menedékekben a hetekig vak és szinte magatehetetlen kölykök is ott lehetnek.
Lehetőség szerint soha, az év egyik hónapjában se gyújtsuk fel helyben az ilyen rakásokat (ez amúgy is tilos), mert a lángok elől a felnőtt sünök sem fognak, tudnak elmenekülni, hiszen védekezési stratégiájuk az összegömbölyödésre épül, így szó szerint megsülnek. Ha a gallyrakás megbontásakor sünfészket találunk, ne essünk pánikba, és ha csak lehet, semmiképpen se szedjük össze a kölyköket és kezdjük mi magunk nevelgetni őket (!); ehelyett pakoljunk vissza kellő vastagságú rétegben ágakat és leveleket a fészekre, majd hagyjuk a nőstényre a továbbiakat.
A háztartásokban keletkező gallyrakás megszüntetése többnyire halasztható, amivel érdemes legalább addig (négy-öt hetet) várni, amíg a kölykök annyira megerősödnek, hogy éjszakánként követik anyjukat a vadászatra, de ha tehetjük, a közelben mindenképpen alakítsunk ki alternatív búvóhelyet a gallyakból vagy a következő fejezetben bemutatott süngarázzsal;
Amennyiben a lomb- és rőzserakások elbontása nem elodázható (többnyire kertgondozással foglalkozó települési szervek munkaköre kapcsán), a rendszeresen ilyen munkát végző munkatársakat érdemes ellátni mesterséges süngarázzsal, amibe mind a magányosan pihenő felnőtt állat, mind a nőstény a kölykeivel áttelepíthető.
Forrás: A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
