A fiatal madarat a déli órákban a tó sekély vizén, egy rendkívül népes, 8800 példányos bíbiccsapatban figyeltük meg. Rövid tartózkodás után eltűnt a szemünk elől, ami természetesen nem jelenti azt, hogy nem maradt itt hosszabb ideig, de ilyen népes bíbiccsapatban nehéz újra rátalálni.
Magyarországon a feketeszárnyú székicsér ritka kóborlónak tekinthető. Tavasszal és ősszel fordulhat elő. Tavasszal mindig a székicsérek telepein bukkan fel. Ősszel sokkal ritkábban látható, s ilyenkor általában fiatal példányok érkeznek. Szinte kizárólag az Alföldön (a Hortobágyon, a Kiskunságban és Kardoskúton) jelennek meg. Alkalomszerűen költenek is, legutóbb néhány évvel ezelőtt Kisújszálláson volt költésük.
Aránylag kis elterjedésű faj, hazánk az elterjedési területének legnyugatibb pontja, Kazahsztán észak-nyugati része pedig a legkeletibb. Sajnos az utóbbi években Fehéroroszországban és Ukrajnában eltűnőben vannak a fészkelőállományai, ezért láthatjuk őket Magyarországon is egyre ritkábban.
A feketeszárnyú székicsér a nálunk is költő székicsérekhez hasonló testméretű. Legfontosabb megkülönböztető jegye az, hogy szárnybélése fekete, míg a székicséreké gesztenyevörös.
