(Amikor 1979-ben, a Csillagok háborúja I.-II. vetítését követően este, a 9 éves bátyám hazajött a Szabadság Moziból, azt mondta, hogy én biztos végig féltem volna a film alatt. Akkor még csak 7 voltam. Majd midőn kisfiunk, Moo haverunk körülbelül kettő és fél éves lett, megmutattam neki a szintén, a bátyám által látott, IV. epizódot – ami akkor már javában Új remény néven futott – helyes kis robotjait… De egyszer csak belépett a képbe Darth Vader. Onnantól kezdve nem volt mese, Moo se Luke, se Han, hanem Vader akart lenni – S. T.)
Vigyázat, vágatlan, szerkesztői változat következik – ha már a kollégák ennyit dolgoztak vele. A szolgálati utat megkerülve D. Nagy Bence kezd:
Szombat este a Jedit és a Solót felváltva néztem (nem is tudom, miért, hiszen mindegyik film megvan blu-rayen, biztos ez az apaság újabb fázisa). Ezen a témán gondolkodtam én is, hogy vajon a televíziók hogyan szerzik meg a vetítés jogát. Mert a klasszik trilógiából most a 2011-es blu-ray verziót adták, tehát annak nem ugyanazok a jogai, mint például a ’97-es special editionnek.
A jogok meg ugye bővülnek; például több csatornán most adják le először a Solót. A 9. epizódot leszámítva, ma a magyar tévék (kivéve az HBO-t) az összes eddig megjelent SW-t le tudják adni, ami akárhogy számolom, tíz film. Ahogy látom, heti bontásban sugározzák a hétvégén, ezért érezhetjük soknak. Jól időzítették a tévék a filmeket, mert sajnos most halt meg David Prowse is, Darth Vader <>.
A Star Wars vetítése mindig megéri a csatornáknak, mert ha még egy olyan is megnézi, mint én, aki a reklámok miatt nem nézek televíziót, akkor nyert ügyük van. Ez olyan, mint a Reszkessetek betörők karácsonykor: szeretjük nézni, ahogy Macaulay Culkin hülyére veri Joe Pescit és Daniel Sternt. Ezért nézzük meg, már aki, ezredik alkalommal is. Ugyanez a Bud Spencer-Terence Hill filmeknél. Úgyis lepofoznak mindenkit, és győz a jó. Azért ikonikusak, mert mindig nézhetők és mindig jó őket nézni. És ezért jó a klasszik Star Wars is (én mondjuk az előzménytrilógiát is nagyon szeretem).
Varga Dia négy pontja:
a, Annak, hogy a Star Wars-t ennyiszer látjuk a tévében, több oka is lehet. Egyrészt a televíziós társaságok a filmeket általában csomagban veszik – leegyszerűsítve valahogy úgy kell elképzelni az egészet, mint amikor a boltban előre összeállított ajándékcsomagok közül válogatunk (van benne olyan, amit jobban szeretünk, van, amit kevésbé). Ezek árát számos tényező befolyásolja, például a film megjelenési ideje is (minél frissebb egy film, annál drágább). Ha végiggondoljuk, nem véletlen, hogy karácsony környékén annyiszor adják a Reszkessetek betörőket vagy a Bunyó karácsonyigot, hiszen ezek sugárzási díja jóval alacsonyabb, mint mondjuk a Bosszúállók: Végjátéknak.
b, Ehhez kapcsolódik, hogy a tévétársaságok gyakran tűznek műsorra olyan filmeket, amelyekhez más, felkapott tartalom kapcsolódik. Tavaly például a IX. rész – a Skywalker kora megjelenése előtt játszották nagyon sokat a filmeket – de ugyanez volt a helyzet akkor is, amikor a VII. és a VIII. rész megjelent. Jelenleg fut a The Mandalorian második évada, amely óriási népszerűségnek örvend – és ha már ugyanaz az univerzum, miért ne játszanának rá a tévék erre a népszerűségre? Ez nem ritka más alkotások esetében sem: amikor például A Hobbit filmek futottak a mozikban, akkor a Gyűrűk Ura trilógiát láthattuk, akármelyik csatornára is kapcsoltunk; vagy például a Bosszúvágyók harmadik epizódjának megjelenése környékén levetítették az összes Vasember, Thor és Amerika kapitány filmet. Ezek tudatos lépések, hiszen a mozis premierek növelhetik a tévés nézettséget is – sokan nézik meg újra a friss filmhez kapcsolódó előzményeket, hogy képben legyenek.
c, Az, hogy sokat találkozunk a Star Wars névvel, talán annak is köszönhető, hogy a történetnek keretet adó univerzum óriásivá nőtte ki magát – 11 egész estés film, 8 animációs, és egy élőszereplős sorozat készült belőle, nem beszélve azokról a szériákról, mozikról, amelyek készülőben vannak. Ismert például, hogy a Disney-nek komoly tervei vannak a szériával, így még sok éven keresztül láthatunk majd az eredeti történet előtt vagy után játszódó alkotásokat. Számtalan, a rajongók által írt könyv, rajzolt képregény született; megszámlálhatatlan játék, emlék- és használati tárgy, ruha van forgalomban (a szendivcssütőtől a flip-flop papucson át a Szarvasi Vasipari által gyártott, az Ikea „Halálcsillagnak” becézett lámpájáig – az összes ezzel kapcsolatos dolog gyakorlatilag a popkultúra szerves részévé vált. Vagyis talán már kevesen lepődnek meg egy birodalmi rohamosztagos sisakját ábrázoló figurán vagy egy plüss-Yodán és teszik fel a kérdést: ez mi?
d, Az okok közt találhatunk pszichológiait is – amikor a közhangulat romlik, megugrik az olyan filmek gyártásának, vetítésének száma, amelyek kiszakítják a nézőt a valóságból. Például a világháborúk előtt és alatt sokkal több vígjáték készült, mivel az emberek szinte éheztek a szórakoztató tartalmakra. Hasonló a helyzet a sci-fikkel és a fantasykkal is, és habár nem igaz az, hogy ilyen alkotások csak társadalmi feszültségek idején készülnek, sokan mégis vágynak arra, hogy legalább 1,5-2 órán keresztül ne a nehéz helyzetekkel kelljen foglalkozni, hanem hátra dőljenek és azt nézzék, hogyan küzd a Birodalom ellen Luke Skywalker és Han Solo.
(Amikor ’84 szeptemberében, hazánkban bemutatták a Jedi visszatért, végig arra gondoltam, bárcsak sosem lenne vége ennek a filmnek – S. T.)
