Az emlékmű elkészítését a Raoul Wallenberg Egyesület, a Békés Vármegyei Helytörténeti Egyesület, a Köröstarcsáért Barátok Egyesülete és a vármegyei önkormányzat és magánszemélyek támogatták. Az eseményen beszédet mondott dr. Huff Endre Béla egyetemi oktató, a Raoul Wallenberg Egyesület ügyvivője, elnökségi tagja.
– Amikor táblát avatunk, és az áldozatokra emlékezünk, eszembe jut egy azóta is igencsak vitatott kérdés, amit a holokauszt utáni nemzedék annak idején önmagát marcangolva vetett fel. Ez nem egyéb volt, mint magának a Jóistennek perbefogása: hogy engedhette meg azt a népírtást, melyet a zsidó néppel szemben elkövetett? – fogalmazott.
Az ügyvivő a hallgatóság előtt felelevenítette a Nobel-díjas író, szintén egykori túlélő Ellie Wiesel Isten pere című elbeszélését, amiben a túlélők vád alá helyezik Istent, mert elhagyta őket és nem akadályozta meg a katasztrófát. Az eljárás végén kimondják az ítéletet, az Isten bűnös, azonban a kérdésre, hogy mit tegyenek ezután, a válasz az, hogy imádkozzanak az Istenhez.
– Amikor felavatjuk a Köröstarcsáról elhurcolt zsidó áldozatok emlékét megörökítő táblát, akkor gondoljunk mindazokra, akik áldozatai lettek a vészkorszak kegyetlen viszonyainak, gondoljunk arra, hogy mennyi-mennyi sokra hivatott élet pusztult oda, de ne feledkezzünk meg azoknak a felelősségéről sem, akik mindezt végig vitték, közreműködtek benne, és azokról, akik a zsidóellenes gondolatokat a társadalomba beoltották – zárta megemlékező gondolatait Huff Endre Béla.
Mucsi András vármegyei közgyűlési képviselő beszédében megemlékezett az 1944. június 26-án elhurcolt köröstarcsai zsidóság tragédiájáról. Felidézte, hogy Köröstarcsán az 1848-49-es szabadságharc után kezdtek el megtelepedni zsidók, akik a környező településekről költöztek a Körös-parti községbe. Zömében kereskedelemmel, üzleti tevékenységgel foglalkoztak. Egy időben zsidó iskola is működött itt, de ez rövid életűnek bizonyult. Az itteni izraelita vallásúak a mezőberényi „status quo" hitközséghez tartoztak. A statisztikai adatok szerint 1880-ban 53, 1890-ben 38, 1910-ben 27, 1941-ben 17 zsidó élt Köröstarcsán. 1944 áprilisában megkezdődött a vészkorszak. A maradék köröstarcsai zsidóságot Mezőberénybe szállították a Weisz-féle gyárba, majd innen Békéscsabára kerültek, ahol egy nagy gettót állítottak fel. Június 26-án indultak el a szerelvények Auschwitz felé, ahol 29-én érkeztek meg. A többséget még aznap meggyilkolták. Mindössze egy köröstarcsai zsidó férfi tért haza a háború után, ő is munkaszolgálatos volt, tehát nem a koncentrációs táborban élte át a háború végét.
Az emléktáblát leleplezte dr. Huff Endre Béla ügyvivő, Végh Judit, a Köröstarcsáért Barátok Egyesülete elnöke, Lipcsei Zoltán polgármester és Mucsi András vármegyei közgyűlési képviselő.
Forrás: Békés Vármegyei Helytörténeti Egyesület
