„Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül” – ez a Wass Albert idézet olvasható azon az emléktáblán, amelyet szombaton lepleztek le Tótkomlóson, a megbékélés jegyében, a csehszlovák-magyar lakosságcsere 70. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen.
Tótkomlóson, az evangélikus templomban ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét a megemlékezés, ami ezután a vasútállomáson folytatódott. Mint azt Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke beszédében kiemelte, a rendszerváltás óta ugyan javultak a magyar-szlovák kapcsolatok, de a teljes megbékélésre még várni kell.
– Amikor két ország között nem működik jól az együttműködés, annak a hátterében általában valamilyen félelem van. Az az érzésem, hogy ez még mindig jelen van a magyar-szlovák kapcsolatokban, különösen fontos lenne, hogy ezt oldani tudjuk. A közelmúltban a magyar-szerb kapcsolatok javulása bebizonyította, hogy van esély a történelmi megbékélésre. Bízom benne, hogy Szlovákiával is efelé haladunk – fogalmazott Németh Zsolt.
Fájó sebeket ejtett a kitelepítés
A külügyi bizottság elnöke megjegyezte, hogy 1947-ben több tízezer felvidéki magyart telepítettek ki szülőföldjükről, a Békés megyei Tótkomlósra körülbelül 1500-an érkeztek. Kiemelte, hogy mindez szenvedéssel, áldozatokkal járt.
– A felvidéki magyarok kitelepítése máig fájó sebeket ejtett, hisz akkor sokan vesztették el szinte mindenüket, sokan szakadtak el szülőföldjüktől. Mivel ez minket érintett, igen fájdalmas rá visszagondolni ma is. Azonban most is vannak, akik a meglévő problémákat egyfajta európai lakosságcserével szeretnék megoldani. Úgy gondolom, ahogy régen a szülőföldön való maradás volt az emberhez méltó élet legfontosabb előfeltétele, ez ma is így van. Napjainkban abban kell segíteni azokat a migránsokat, akik kopogtatnak Európa kapuján, hogy otthon maradhassanak. Nem a problémát kell Európába hozni, hanem a megoldást kell az ő szülőföldjükre elvinni – hangsúlyozta Németh Zsolt.
A 70 éve történtek méltó lezárásra várnak
Fúzik János, az Országgyűlés szlovák nemzetiségi szószólója arról beszélt, hogy a jogfosztottság éveiben a lakosságcsere „csak egy stáció volt”, azonban a hetven évvel ezelőtt történek máig méltó lezárásra várnak. Zalai Mihály, a Békés megyei közgyűlés elnöke beszélt arról, hogy a békés egymás mellett élés jellemezte az itt élő nemzetiségeket a huszadik század közepéig. A második világháború után azonban a nagypolitika drasztikusan változtatta meg vidékünk etnikai összetételét. Zsidó honfitársainkat elhurcolták és sokan már soha nem térhettek haza. Német honfitársainkat kiűzték, és a kitelepítés is erőszakkal tépte szét Békés megye képét. Mint mondta, később az önként vagy kényszerből ideérkezett otthonra leltek itt, de a sebeket igen nehéz begyógyítani.
Garay Rita, Tótkomlós polgármestere kiemelte: Tótkomlós számára mindig nagyon fontos volt a szlovákság. 1746-ban 80 szlovák család telepítette Tótkomlóst, és ez a mai napig meghatározza a város összetételét. Sokan rendelkeznek szlovák gyökerekkel, őrzik a szlovák hagyományokat. Az idősebbek igyekeznek a fiatalabbaknak is átadni a szlovák nyelv ismeretét. Elmondta, hogy azért a vasútállomáson rendezték a megemlékezést, mert hetven évvel ezelőtt innen indultak és ideérkeztek az áttelepülni kényszerülő családok.
A megemlékezés végén fát ültettek, és felavatták a kétnyelvű emléktáblát, amelyen a Wass Albert idézet mellett ott áll: „2017 - Megbékélés éve”, „2017 – Rok zmierenia”…
