A festmény egy régi BÁV-gyűjtő kollekciójában volt eddig, ahol a cég szakértői fedezték fel. A festményt egy restaurátor tisztította meg, azután lettek ismét láthatók a kép vibráló színei. Közben Barki Gergely képvadász-művészettörténész kutatómunkájának köszönhetően bontakozott ki a festmény valódi jelentősége a Czóbel-életművön belül - írja az MTI.
Az 1912-es nagybányai tárlaton Czóbeltől hat festményt állítottak ki, ebből ötöt már korábban beazonosítottak és csupán a körhintát ábrázoló képet keresték a szakértők. A most felbukkant posztimpresszionista főmű mindenképpen egy továbblépés a mester életművében az 1904 nyarán, Nagybányán készített plein art naturalizmus és az impresszionizmus készletével operáló festményekhez képest.
Mivel a dátum szerint a festmény ugyanebben az évben készült, nagy valószínűséggel Czóbel Béla 1904 szeptemberének végén festette Franciaországban. A színes ruhák kavalkádja már az őszi ruhatárról árulkodik, a zöld lombok, a nap ellen védő szalmakalapok pedig az indián nyarat idézik. Bár a helyszín a kép alapján nehezen beazonosítható, legvalószínűbb mégis, hogy egyik kedvenc helyén, a párizsi műteremlakásához közeli Luxembourg-kertben festette, amit ma is jellemeznek az évszázados körhinták, illetve közkedvelt a családok körében is.
A festményt feltételezhetően már 1905-ben kiállították Franciaországban Soleil d'automne (Őszi nap) címmel. A Körhinta a művész festészetének egy átmeneti fázisát örökíti meg, ahol a hangsúlyos kék kontúrok helyett egységes tarka színfoltok adják a kép szerkezetét.
