Az időjárás sajnos nem fogadta kegyeibe a túrára jelentkezőket, így többen is lemondták részvételük, de néhány lelkes és elszánt érdeklődővel megtartottuk a programot.
A gyalogtúra során már az induláskor kellemes meglepetésben volt részük: egy rétisas-pár körözött a Csillaglaposi-legelő fölött, így alkalmunk volt megtekinteni a környék impozáns ragadozó madarát. Különböző gyeptípusoknál álltak meg és ismerkedtek az erősen szikes, ürmös puszták növényzetével, a szikesek különböző mikrodomborzati formáival. A szikpadkákon a védett sziki varjúháj állományait is megtekintették.
A túravezető már előzetesen jelezte, hogy az agárkosbor virágzása jelentősen megkésett az idén, és a száraz tavaszi időjárás miatt a virágzó tövek száma sem éri el egy átalagos év mennyiségét. Ennek ellenére a gyep több pontján összesen 40-50 tő virágzó, illetve a virágzás kezdetén lévő kosbort figyelhettek meg. Miközben a kosborokat csodálták, szó esett a magyarországi orchideák sajátos életformájáról, speciális szaporodási módjukról. Elhangzott az is, hogy az agárkosbornak a földben rejtőző ikergumói miatt régebben (tévesen) férfi potencianövelő hatást tulajdonítottak.
A védett növény egyetlen jelentős Békés megyei előfordulási helye a Kis-Sárrét, ahol szerencsésebb években akár több ezer virágzó példányt is megfigyelhető. A Csillaglaposi-legelő magasabb fekvésű területein sztyeppjellegű növényzetet találhatak, ahol jellegzetes lösznövények is előfordulnak. A megkésett tavasz miatt utuk során csak az apácavirág nyíló példányait tudták megfigyelni. Jellemző erre az évre, hogy a mélyebb mocsárrétek domináns fűfaja, a réti ecsetpázsit is virágzási idejének kezdetén tart és az egyébként térdig, combközépig érő növény idén csak 20-25 cm magasra nőtt.
A zsombékosokban sárga billegetőkben gyönyörködhettek, melyek nemrégen érkeztek vissza telelőhelyeikről. Megcsodáltak egy barna rétihéja-pár akrobatikus nászrepülését, majd bekanyarodtak a csillaglaposi erdőbe, ahol a különböző korú és fafajú erdőrészletek eltérő aljnövényzetével, s az ott folyó erdészeti tevékenységekkel ismerkedtek. A fiatal és idősebb akácosoktól kezdve az idősebb kocsányos tölgyes állományokig, és az erdőben megbúvó mély fekvésű, sással borított mocsárrétekig igen változatos erdőben sétálhattak. Nagy örömükre megszólalt a sárgarigó, melynek hangja már a nyár közeledtét juttatta eszükbe.
Nagyvadak - gímszarvas, vaddisznó -, előfordulásának jeleit is több helyen tapasztalták. Frissen kifürdött dagonyák, még meg sem száradt dörgölődző fák jelezték előfordulásukat, de szemük elé sajnos nem kerültek. Egy rég felhagyott, beerdősült homokbányában hatalmas borzvárat fedeztek fel, így szó eshetett ennek a nagytestű menyétféle ragadozónak az életmódjáról is.
A kis-sárréti táj szépsége és a számtalan izgalmas látnivaló a borús idő ellenére is jó hangulatúvá varázsolta a kirándulást.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
