Azt mondják, halálod pillanatában lepereg előtted életed filmje. Ha buddhista vagy, akkor valószínűleg a következő élet előzetese is. De ha hihetünk a szóbeszédnek, az utolsó pillanatban egyszer, utoljára – vagy talán először – egyben láthatod az egészet. És amit látsz, meg fog lepni: nem egy csavaros játékfilm, nem is felzaklató doku – csupán összedobált snittek zavaros egymásutánja egy bizarr történettel, aminek az eleje hiányzik, a befejezése pedig érthetetlen. Egy olyan film, ami gyártási terv, forgatókönyv és próba nélkül készült, amiben a szereplők esetlenül botladoznak és improvizálnak, aminek a főszerepére senki nem castingolt téged, ahol a rendező kiléte talány. Nem vígjáték, nem is tragédia – leginkább börleszk.
Kovács András Péter estje erről a börleszkről szól, az egyes életszakaszok legnagyobb elhasalásairól, a Vihar a Biliben c. estből ismert vicces és elgondolkodtató stílusban, az est végére pedig kiderül: mindegy, melyikünk filmjét játssza a mozigépész, nincs új sztori – csetlés-botlásaink emberiek, mélyek és egyetemesek.
