Elden Ring: Szenvedés nélkül nincs katarzis

Két-három évente jön egy olyan game, amelyet etalonnak tekinthetünk, s az adott évtized meghatározó játékának kiálthatunk ki. Legutóbb például a The Last of Us (a továbbiakban: TLOU) 2 kapcsán őrült meg a világ játékos közössége, bár az igencsak megosztó lett (hozzáteszem, szándékosan). Az Elden Ringről (ER) egybehangzóan állítják a kritikusok, a játékosok, meg persze a gazdasági szakemberek is, hogy majd minden ízében tökéletes. A kettőt – mint almát és körtét – nem feltétlenül érdemes összehasonlítani, hacsak nem abban, ahogyan ezek a produktumok hatnak.

Az Elden Ringnél a 10/10-es értékelések mögött leginkább az húzódik meg, hogy a felfedezés teljes szabadságát kínálja, s ráadásul olyan inspiráló komplexitással teszi mindezt, amelyről leginkább csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Üstökön ragad, beránt és nem ereszt. Embertelenül addiktív és egyedi. A TLOU 2 szintén magába szippant és szintén különleges, de ott a történetmesélés jóval kötöttebb formájával találkozhatunk, míg az ER-ben elengedik a kezünket. Ahogyan VR Pisti lényeglátóan megfogalmazta: nem a kész szobrot, hanem a vésőt és a kalapácsot kapjuk meg, s magunk farigcsálhatunk.

Nem véletlenül citáltam ide az ország egyik legmeghatározóbb streamer-ét. Becsülettel végigtolta ezt a gigantikus erőpróbát és tette mindezt nagyjából 75 óra alatt. Biztos vagyok benne, hogy egy jó tanárhoz hasonlóan ő is legalább kétszer annyit foglalkozott a tárggyal, mint amennyit valójában láthattunk. Nem szeretném teljes egészében rátolni a játék beszerzésének felelősségét, az azonban tény, hogy az általa közvetített streamfolyamnak elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy megvettem és az egyik legnagyobb kedvencemmé vált. Megjegyzés: JackFrags összefoglalóját is mindenképpen érdemes megnézni.

Roppant szórakoztató volt nézni, ahogyan a debreceni páros szakállasabb része szakaszról szakaszra haladva szenvedte végig Lands Between kies tájait. A stream megtekintésével és a Köztes-földeken eltöltött időm összesen több mint egy hetet tesz ki, s ráadásul ezt úgy, hogy a cím beszerzése óta kicsivel több, mint egy hónap telt el. Sosem játszottam ennyit egyben. Még gyerekkoromban sem. A jó öreg C64-es érában, amikor az Amiga 500 volt a csúcs, akkor voltak hasonló, a mait megközelítő játékélményeim. Kell ehhez némi mazochizmus, ez kétségtelen, de az is, hogy a FromSoftware-nél tudják, hogy mitől döglik a légy.

Itt jegyezném meg, hogy Miyazaki Hidetaka, a játék rendezőjének és a From első emberének nevét azoknak is érdemes megtanulni, akik egyáltalán nem játszanak.

Ez az ember tud valamit. Tudja, hogyan kell mainstream-et csinálni a rétegcímekből. Eddig sosem játszottam souls gammel, eszembe sem jutott volna azzal tölteni az időt, hogy a You Died feliratot bámulom. Három demigod és megszámlálhatatlan boss, kisebb-nagyobb enemy legyűrése után azonban nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez a felirat immár véglegesen beégett az agyamba. S, ha már a fősodor szóba került, akkor mindenképp érdemes George R.R. Martin nevét is megemlíteni, akinek a közreműködése garanciát jelent arra, hogy még egy jelentéktelennek látszó NPC-nek (nem játékos karakter – a szerk.) is olyan háttérsztorija van, mintha királyi család sarja volna.

A már említett felirathoz tartozik egy effekt, ami menthetetlenül belemászik az ember fülébe, ahogyan a többi hanghatás és persze az epikus zene is. A Game of The Year cím elnyerése a legkevesebb, amit ez az alkotás megérdemel, de talán érdemes az összes többi játéktől különválasztva, önmagában kezelni. A Budapest Film Orchestra gondoskodott arról, hogy már csak attól is kirázza az embert a hideg, ha a főcímdalra és egyéb betétekre gondol. A japán-magyar koprodukciók, illetve nemzetközi együttműködések többnyire jól sülnek el, ahogyan azt is érdemes felhozni, hogy az István, a Margit, a Marika, valamint az Elemér név is felbukkan a játékban. Az eladások az egekbe szöktek, már többet adtak el az ER-ből, mint a három Dark Souls-ból összesen.

Egy-egy példány egy-egy kollégánál landolt, D. Nagy Bence (a „D”, ha jól tudom, nem a demigod-ot jelöli) és Kárnyáczki „Sárkányölő” Ferenc hozzám és persze mindenki máshoz hasonlóan egyedi utat jár be. Előbbi a kétkezes katanák mesterére, a szamuráj karakterre, utóbbi pedig a confessor class-ra, valamint a kolosszál fegyverekre és az erős karaktertípusra esküszik. Jómagam prisoner alapú harcos-varázslót építgetek több-kevesebb sikerrel. Mázli, hogy van lehetőség rebirth-re, vagyis újra lehet alakítani a megformált karaktert. Először Bence, majd Ferenc következik, bár utóbbi volt az első, aki beszerezte az ER-t.

Bence 18 órát töltött eddig Lands Betweenen, jelenleg a Stormweil kastélyban bolyong. Van némi összehasonlítási alapja, korábban a Dark Souls 3 és a Bloodborne játékot is megvizsgálta, bár egyikkel sem jutott nagyon messzire.

– Az Elden Ring más, mint az eddigiek, bár a játékmechanikát és egyéb paramétereket tekintve tipikusan FromSoftware címről van szó – fogalmazott. Hozzátette, van valami megkapó ebben a világban, ami nem taszít, hanem éppen ellenkezőleg: vonz magához Ez az első olyan soulslike játék, ami nem lineáris, hanem felfedezésre buzdít – mondta.

Abban, hogy az Elden Ring világa Bencét is beszippantotta, nagy szerepe volt a korábban már említett streamer munkásságának. Ezért, illetve a gameplay miatt választotta a szamuráj classt. Mint kifejtette, korábban sem használt mage-et, a Diablo-ban és a WoW-ban is inkább közelharci karaktereket személyesített meg. A Mass Effect jelenti az egyetlen kivételt, amelyben nem átallott a különleges képességekre is erősen építő harcost formálni. A szamuráj (is) használhat íjat és nyílpuskát, vagyis távolsági fegyvereket, amelyekkel a saját dolgát igencsak meg tudja könnyíteni.

Az a legjobb, hogy bármilyen karakterirányt szab a játékos, az biztosan működni fog. Saját maga alkothatja meg a főhőst, s ehhez képest már az összes többi játék csak tutorialnak tűnik. A kedves kolléga több címet említett, ezért adódott a kérdés, hogy szerinte az Elden Ringet mihez lehet hasonlítani, illetve hogy van-e értelme összehasonlítást tenni. Mint összefoglalta, ha ránézünk a térképre, akkor egy MMO térképet látunk, amiben mégis megtalálták azt a módot, hogy bárhova mehetsz, de mégse érezd azt, hogy mindegy, hol lyukadsz ki. A farmolás ugyan fontos, de mégsem csupán a tápolásról szól.

Kapsz egy MMO térképet, viszont George R. R. Martin bevonásával készült a világmagyarázat, s miközben az NPC-kel beszélgetsz, kiderül, hogy mi is történik valójában. Van egyfajta linearitás, nem engedik el teljesen a kezed, viszont valóban van egy olyan érzésed, hogy nem akarnak mindent nyugati szerepjátékos módra a szádba rágni. Ez a cím a videójáték fogalmának minden tekintetben eleget tesz, nem vált paradigmát, és az is különösen érdekes benne, hogy olyanokat is meg tud szólítani, akik korábban nem voltak nagy soulslike fanok – húzta alá. Kitért arra is, hogy a stúdió korábbi programjai jóval nyomasztóbbak voltak, ez sokkal fogyaszthatóbb. Kell hozzá skill, de a játék megtanít arra, hogyan játssz vele – foglalta össze.

Ferenc kolléga 103. szintű „gyóntató”, vagyis a confessor class oszlopos tagja, a colossal weapon-ök nagymestere és nem véletlenül szerepel a nevében fentebb a „Sárkányölő” kiegészítés. Eddig 56 órát tett bele a game-be és jelenleg éppen a Mountaintops of the Giants résznél, illetve szakasznál tart. Egy nappal a megjelenés után már birtokolt egy példányt, tehát február 26-án vásárolta meg. Ő PS5-ön tolja, s ahogyan kifejtette, abban igazán jó, hogy a klasszikus játékok hangulatát adja. A régi NES és SNES címeket hozta fel, többek között a Zelda sorozatot és annak különösképp az első darabját említve.

–A 2D felülnézet és a 8 bit egy dolog, de a mai, korszerű köntös egy korábbi koncepciót, a hőskort fedi – fogalmazott. Azt is ismertette, hogy egy, már meglévő, újrafazonírozott trendet fedeztek fel maguknak az emberek. A FromSofware nem csinált mást, mint amit eddig is tett, csak éppen ezt olyan magas színvonalon és olyan mixtúrában valósította meg, ami széles tömegeknek lett rövid idő alatt vonzó. Van egy hatalmas világ, amit a játékos maga deríthet fel, kalandozhat és el is veszhet benne, régen éreztem már ilyet videójátéknál – fejezte ki, kiegészítve: eleinte ijesztő volt ez a nagyság, de jó része megismerhető.

Részéről a nagyon erős, 8-as értékelés jár, s mint hozzáfűzte, akkor az is valószínű, hogy esélyes az év játéka címre – mondta, visszafogottan nyilatkozva a színvonalról.

Aki teheti, nyugodtan üljön fel a hype-vonatra, de arra azért érdemes felkészülni, hogy ha elkezdi, akkor nem fog hamar leszállni róla.

Galéria