Elcseréltük a Kalasnyikovokat, hadbíróság elé is állhattunk volna

2023. szeptember 16. 11:02 | Such Tamás

Csupáncsak a vezetéknevünk egyezik. Négy betű: S-U-C-H. Ő András (Subi), én nem (Suxi). Ő focista, én tábori fényképész voltam a seregben (mindkettő csókos beosztás). Egyszer sikerült összecserélnünk a fegyvereinket; Golyó főtörzset – akinek alsó hangon 220 volt a vérnyomása – majd’ szétrobbantotta az indulat.

Az első nap apám vitt el az orosházi laktanyába. Vagy négyszázan álltunk lógó orral az alakulótéren. Egyszer csak apám eltűnt. Majd miután a műsor véget ért, tarkóig széthúzott szájjal érkezve csak annyit mondott: „Fényképész leszel!”. Mindezt a régi ismerőseitől, a Holecska-Janecska tandemtől tudta meg.

Holecska József őrnagy és Janecska József (alias Diki bácsi főtörzsőrmester) szerelemből a városi futballt mentorálták. Ráadásul jó néhány focizni tudó srácot direkt Orosházára soroztak be, hogy erősítsék a helyi OMTK-t. Majdan ezeket az aranymadarakat – velem egyetemben – Golyó főtörzs szárnyai alá, a törzsszázadhoz csatolták.

(Egyébként a focisták, táncosok, fényképészek mindig csókosok voltak. A csókosok többet voltak otthon, nagy ritkán osztották be őket szolgálatba.)

 

Néha álmodtunk is – Fotó: Adobe Stock

 

A labdazsonglőrök minden hétvégén otthon lehettek, és minden nap jó néhány órát a körleten kívül tartózkodhattak. De amikor egyszer, valami szigorítás miatt nem engedték őket haza, akkor ott sápadoztak a jó öreg Diki bácsi irodája előtti padon, rúgták a port, köpködtek, és szidták a mentorukat. Pedig ő aztán semmiről sem tehetett.

És egyszer csak megtörtént... A leszerelésünk előtt egy hónappal a csókosokat is beosztották szolgálatra.

Kora reggel, puskánkba kapaszkodva, teherautóval vittek minket lőtérbiztosításra. Jó tucatnyian voltunk, akiket párosával szórtak szét a lőtér körül. Nagy nehezen az a nap is eltelt, mint a többi. Ám csak este, a szolgálat után tudtuk meg Subival, hogy egymás fegyverét vittük ki.

Ugyanis amikor a fegyvermester kiadta a gépkarabélyokat (AK-47) és felolvasta a fegyverszámot, valószínűleg mindketten azonnal rávágtuk, hogy „Igen, az az enyém!”. Holott a fegyverszámot még álmunkban is tudnunk kellett volna. Amikor ez kiderült, mindenki röhögött, kivéve Golyó főtörzset, aki azon nyomban mindenféle hadbíróságot vizionált párás agyában.

Az ügyből szerencsére nem lett semmi. Valószínűleg azért, mert már rég nem a nyolcvanas években jártunk, amikor is állandóan szívatták egymást a katonák; azonfelül már csak egy hónapunk volt a leszerelésig; és minden bizonnyal épp a Janecska-Holecska tandem közbenjárásának köszönhetően simultak ki Golyó főtörzs ráncai is.

Így bízzák a haza védelmét egy focistára és egy fényképészre!

További programok »

FEL