– Miért vállal el az ember egy ilyet?
– Merő emberi kíváncsiságból. Annak idején, a 2006-os az önkormányzati választások ideje alatt a városházán dolgoztam, és egyszer valaki megkérdezte, „nem akarsz egy kis plusz pénzt keresni?” Akartam. Továbbá azért is vállaltam ezt a pozíciót, mert Mérleg-jegyben születtem, így nem tudok se jobbra, se balra billeni – nyilván megvan a saját gondolatom, de az egy más történet. Először póttag, majd választott, és mivel én voltam az egy szem fiú a csapatban, azt mondták, hogy „akkor legyek én az elnök!”.
– Nekem ez olyan ez a poszt, mint egy focibíróé. Anyukádat sosem emlegették?
– Soha.
– Egyszer hallottam, hogy egy hőbörgő-borgőzös férfi az egyik csabai szavazókörbe azzal a felütéssel lépett be, hogy „hol lehet szavazni x-pártra?!!!”, ráhozva az idősebb asszonyokra a frászt.
– Ilyen nálunk is előfordult már, hogy egy muslincatündér, aki egész nap ivott, 18.45-kor esett be hozzánk, aztán vagy egy negyedóráig szórakoztatott bennünket.
– Volt-e valami más visszatetsző jelenség?
– Inkább a bizottságban, amikor két időskorú házaspár is tag volt. Szerintem nem helyes, hogy több mint 12 órán keresztül, 70 év feletti embereket „kínzunk”. Ez még 40 évesen is fárasztó.
– Lehet, hogy nem vállalta más.
– Pártdelegáltak voltak. Amúgy a kollégáim mindig úgy néznek rám, mint a piros kukoricára. „Mi a csudáért vállalsz be ilyeneket?!!”, kérdik. „Miért ne?!!”, kérdezek vissza. Úgy vélem, ezzel a társadalomnak egy kicsit hasznosabb tagja lehetek.
Marci
-400x225.jpg)
